39. Vesszőparipákkal vívott küzdelem
A zab tündöklése és bukása
A zabkorpa – mivel rátették a címkét, hogy gyorsan leszállítja a vérkoleszterinszintet – csillogó rendet vágott a köztudatban. Az élelmiszergyártók ugrottak, hogy kihasználják a széljárást, mivel rájöttek, hogy szinte minden jobban eladható zabkorpával. Kirobbant a zabkásaháború: alig lehetett zabkorpát kapni, és az ára is felszökött.
Volt az állítások hátterében tudományos bizonyíték is?
A szokásos túlzásokat számításba véve a zabkorpa nem látszott igazán hatékonynak. Az egyik tanulmány szerint például egy magas koleszterinszinttel küszködő férfiakból álló csoportnak mindennap egy csésze zabkorpát és öt zabkorpás süteményt (muffin) adtak a szokásos étrendjük mellé. A másik, hasonló koleszterinszintű csoport a szokásos ételeit fogyasztotta. Tíz nap után a zabkorpát fogyasztó csoportnál a koleszterinszint 13 százalékkal visszaesett.
Mi volt ennek a titka?
A titok a zabkorpa rostanyagában rejlik. Sokféle rost létezik, de mindegyik két alapcsoportba sorolható: vízben oldódó és vízben nem oldható rostokra. A nem oldható rost felszívja a vizet a béltraktusban, megnöveli a széklet tömegét, mennyiségét, és felgyorsítja a belekben a táplálék mozgását. Értékes hashajtó hatást fejt ki, és segítséget nyújt a vércukor stabilizálásában is.
Az oldható rost másrészt az a rostféleség, amely a koleszterinre hat. A koleszterin az emésztés mellékterméke. Az oldható rost segít kijuttatni a koleszterint a belekből, nélküle a koleszterin többsége ismét felszívódna a véráramba és hozzáadódna a legtöbb nyugati étrenden élő embernél már amúgy is magas koleszterinszinthez. Úgy gondolták, hogy a zabkorpa rostjainak kivételesen nagy a hatása e koleszterin-melléktermékekre.
Ez jól hangzik. Volt valami probléma vele?
A rangos New England Journal of Medicine néhány hónappal később megjelentetett egy tanulmányt, ami kirántotta a szőnyeget a termék lába alól. Egyszerre úgy látszott, hogy a nagyszerű zab nem az, amivé összezúzták. Az emberek ugyanakkor beleuntak a zabkorpapépbe. Még a muffin is unalmassá vált.
Tehát csak egy újabb divathóbort volt?
Nem egészen. Egy új tanulmány nem mint táplálékot mutatta be a zabkorpát, bizonyítva, hogy a zabkorpa nem úgy működik, ahogyan feltételezték. Nem mágikus ital, amelyet lenyel az ember, hogy kitakarítsa a véredényeit, vagy amit ráhinthetünk a káros táplálékokra, és egészségessé teszi őket. A tanulmány nyilvánvalóvá tette, hogy a reggelenként elfogyasztott bármilyen meleg, édesített, keményítős cereáliából egy tálnyi sem ellensúlyozná a szalonnát, tojást, kolbászt, fehér péksüteményt és más ételeket, amelyek felpörgetik a máj koleszterintermelő gépezetét.
Más tanulmányok is demonstrálták, hogy az oldható rostok fogyasztása valóban lecsökkentheti a koleszterinszintet, ám a zabkorparost sem nyújt többet a más táplálékokban lévő oldható rostokhoz képest, mint amilyenek például a babban és a gyümölcsökben találhatók.
E megfigyelések elgondolkodásra késztetnek. Ismét bebizonyosodott, hogy minden olyan étrendi változtatás igen hatékony a koleszterinszint csökkentése terén, amelynek során zsírszegény, keményítő jellegű, koleszterinmentes növényi ételek helyettesítik a zsírban gazdag, állati eredetű, magas koleszterintartalmú ételeket.
Most összezavarodtam...
Azok az emberek, akik sok-sok növényi táplálékot fogyasztanak, mindenképpen hozzájutnak a szükséges rostokhoz. Azoknál, akik képtelenek vagy nem hajlandóak az efféle étrendet követni, az egészség felé tett fontos lépésnek számít, ha az ételükhöz zab- vagy másféle korpát kevernek.
Mi a tanulság mindebből? Butaság kizárólag egyetlen ételre vagy tápanyagra összpontosítani. Miközben a szenzációkeltő felfedezések és az összetett egészségügyi problémákra irányuló leegyszerűsített megoldások a média és a hirdetések kedvencei, a zab tündöklése és bukása meg kell hogy értesse velünk, mi a szerepe a növényi táplálékok széles választékának az egészség előmozdításában.
A hosszú évek során tanulmányok tették nyilvánvalóvá, hogy a magas rosttartalmú, zsírszegény, hústalan táplálkozás a legtöbb ember esetében négy–nyolc hét alatt 20–35 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha ilyen étrendhez tesszük hozzá a zabkorpát, csak kevéssel javít ezen. De persze a zab és a zabkorpa tápláló, egészséget előmozdító élelem. Egy jól kiegyensúlyozott étrend részét kell alkotnia. Ám az új, izgalmas felfedezésekbe való belefeledkezés és az örök vágyódás a “most azonnal, de rögtön” után továbbra is bátorítja majd az egészségügyi problémák megoldását célzó szélsőséges és nem gyakorlatias ötleteket.
Bár a kiegyensúlyozott, egészséges életmód főcímet nem kap és nagy hasznot hozó új piacokat nem teremt – azonban megújult, tartós egészséget igen.
A zabkorpa – mivel rátették a címkét, hogy gyorsan leszállítja a vérkoleszterinszintet – csillogó rendet vágott a köztudatban. Az élelmiszergyártók ugrottak, hogy kihasználják a széljárást, mivel rájöttek, hogy szinte minden jobban eladható zabkorpával. Kirobbant a zabkásaháború: alig lehetett zabkorpát kapni, és az ára is felszökött.
Volt az állítások hátterében tudományos bizonyíték is?
A szokásos túlzásokat számításba véve a zabkorpa nem látszott igazán hatékonynak. Az egyik tanulmány szerint például egy magas koleszterinszinttel küszködő férfiakból álló csoportnak mindennap egy csésze zabkorpát és öt zabkorpás süteményt (muffin) adtak a szokásos étrendjük mellé. A másik, hasonló koleszterinszintű csoport a szokásos ételeit fogyasztotta. Tíz nap után a zabkorpát fogyasztó csoportnál a koleszterinszint 13 százalékkal visszaesett.
Mi volt ennek a titka?
A titok a zabkorpa rostanyagában rejlik. Sokféle rost létezik, de mindegyik két alapcsoportba sorolható: vízben oldódó és vízben nem oldható rostokra. A nem oldható rost felszívja a vizet a béltraktusban, megnöveli a széklet tömegét, mennyiségét, és felgyorsítja a belekben a táplálék mozgását. Értékes hashajtó hatást fejt ki, és segítséget nyújt a vércukor stabilizálásában is.
Az oldható rost másrészt az a rostféleség, amely a koleszterinre hat. A koleszterin az emésztés mellékterméke. Az oldható rost segít kijuttatni a koleszterint a belekből, nélküle a koleszterin többsége ismét felszívódna a véráramba és hozzáadódna a legtöbb nyugati étrenden élő embernél már amúgy is magas koleszterinszinthez. Úgy gondolták, hogy a zabkorpa rostjainak kivételesen nagy a hatása e koleszterin-melléktermékekre.
Ez jól hangzik. Volt valami probléma vele?
A rangos New England Journal of Medicine néhány hónappal később megjelentetett egy tanulmányt, ami kirántotta a szőnyeget a termék lába alól. Egyszerre úgy látszott, hogy a nagyszerű zab nem az, amivé összezúzták. Az emberek ugyanakkor beleuntak a zabkorpapépbe. Még a muffin is unalmassá vált.
Tehát csak egy újabb divathóbort volt?
Nem egészen. Egy új tanulmány nem mint táplálékot mutatta be a zabkorpát, bizonyítva, hogy a zabkorpa nem úgy működik, ahogyan feltételezték. Nem mágikus ital, amelyet lenyel az ember, hogy kitakarítsa a véredényeit, vagy amit ráhinthetünk a káros táplálékokra, és egészségessé teszi őket. A tanulmány nyilvánvalóvá tette, hogy a reggelenként elfogyasztott bármilyen meleg, édesített, keményítős cereáliából egy tálnyi sem ellensúlyozná a szalonnát, tojást, kolbászt, fehér péksüteményt és más ételeket, amelyek felpörgetik a máj koleszterintermelő gépezetét.
Más tanulmányok is demonstrálták, hogy az oldható rostok fogyasztása valóban lecsökkentheti a koleszterinszintet, ám a zabkorparost sem nyújt többet a más táplálékokban lévő oldható rostokhoz képest, mint amilyenek például a babban és a gyümölcsökben találhatók.
E megfigyelések elgondolkodásra késztetnek. Ismét bebizonyosodott, hogy minden olyan étrendi változtatás igen hatékony a koleszterinszint csökkentése terén, amelynek során zsírszegény, keményítő jellegű, koleszterinmentes növényi ételek helyettesítik a zsírban gazdag, állati eredetű, magas koleszterintartalmú ételeket.
Most összezavarodtam...
Azok az emberek, akik sok-sok növényi táplálékot fogyasztanak, mindenképpen hozzájutnak a szükséges rostokhoz. Azoknál, akik képtelenek vagy nem hajlandóak az efféle étrendet követni, az egészség felé tett fontos lépésnek számít, ha az ételükhöz zab- vagy másféle korpát kevernek.
Mi a tanulság mindebből? Butaság kizárólag egyetlen ételre vagy tápanyagra összpontosítani. Miközben a szenzációkeltő felfedezések és az összetett egészségügyi problémákra irányuló leegyszerűsített megoldások a média és a hirdetések kedvencei, a zab tündöklése és bukása meg kell hogy értesse velünk, mi a szerepe a növényi táplálékok széles választékának az egészség előmozdításában.
A hosszú évek során tanulmányok tették nyilvánvalóvá, hogy a magas rosttartalmú, zsírszegény, hústalan táplálkozás a legtöbb ember esetében négy–nyolc hét alatt 20–35 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha ilyen étrendhez tesszük hozzá a zabkorpát, csak kevéssel javít ezen. De persze a zab és a zabkorpa tápláló, egészséget előmozdító élelem. Egy jól kiegyensúlyozott étrend részét kell alkotnia. Ám az új, izgalmas felfedezésekbe való belefeledkezés és az örök vágyódás a “most azonnal, de rögtön” után továbbra is bátorítja majd az egészségügyi problémák megoldását célzó szélsőséges és nem gyakorlatias ötleteket.
Bár a kiegyensúlyozott, egészséges életmód főcímet nem kap és nagy hasznot hozó új piacokat nem teremt – azonban megújult, tartós egészséget igen.
