Fokhagyma
A fokhagyma Szibériából, kirgiz sivatagi területekről származik. Néhány ezer évvel ezelőtt valószínűleg az ottani nomádok vitték magukkal a hagymát. Kr. e. 3000 környékéről származó szanszkrit írások említést tesznek róla, része volt a sumérok étrendjének is, a kínai filozófus Konfucius pedig leírta, hogy az isteneknek bemutatott áldozati bárányt fokhagymával ízesítették, hogy még jobban a kedvükben járjanak.
Az ókori egyiptomiak istenként tisztelték a növényt, kb. 7 kg fokhagyma egy férfi rabszolgának megfelelő értékkel bírt. A piramisok építésekor a munkásoknak rendszeresen adtak a hagymából, hogy növeljék teherbírásukat. Előfordult, hogy a rabszolgák megtagadták a munkát, ha nem kaptak belőle. A papiruszokban mintegy 22 faj ta b etegségre javasolták a fokhagyma használatát. A zsidók egyiptomi kivonulása után, amikor a nép nehéz helyzetbe került a pusztai vándorlás során, és a pillanatnyi kilátástalanság miatt még az egyiptomi rabszolgaságot is visszasírták, többek között a fokhagymát említik, mint Egyiptom egyik
értékét: „Emlékszünk, hogy Egyiptomban olcsón ettünk halat, uborkát, dinynyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát" (4Móz 11,5).
Az ókori görögök és rómaiak további hatásokat ragasztottak a fokhagymára, úgy gondolták, hogy a skorpió marástól a kutyaharapáson át, a lepra és az asztma kezelésére is alkalmas. Hippokratész is nagyra értékelte a fokhagyma gyógyerejét, mások szerint pedig a katonáknak a csata előtt néhány gerezdet feltétlenül elkellett fogyasztani ahhoz, hogy elég bátrak legyenek.
A középkorban a fokhagyma mítosza tovább dagadt, elsősorban ördög- űzésre, valamint a vámpírok, farkasemberek és más kitalált rémek ellen vetették be. Mivel a pestis járványt az ördögöknek tulajdonították, így e betegség ellenszereként is számon tartották. A növény Kr. u. 1000 körűiig már az egész világon ismert lett, melyben szerepet játszottak a hajós népek (vikingek, föníciaiak), valamint a keresztes hadjáratok.
Habár sok hiedelem kapcsolódott a fokhagymához, a modern tudomány mégis igazolta, hogy a régiek a legtöbb hatásban nem tévedtek. 1858-ban Louis Pásteur igazolta, hogy a fokhagymának baktériumölő tulajdonsága van, a II. világháborúban pedig fertőtlenítőként és a sebesülésből adódó üszkösödés megakadályozására alkalmazták sikerrel.
A fokhagyma révén feltétlenül meg kell említenünk a magyar vonatkozásokat is, hiszen Makó városa világhírű, többek között, a fokhagyma miatt is. A városban már a 19. század elején zsellérek termelték saját kiskertjeikben a növényt, amelynek jó piacot találtak, és szép lassan elkezdődött a fellendülés. Az 1860-as évek elején a legelőt szántófölddé alakították át, ahol most már szántóföldi fokhagymaművelést folytattak. A század második felében a háborúkba bonyolódott olaszok nem tudták ellátni a Nyugat-Európai piacokat, helyettük, jó érzékkel a makói termelők léptek, és mivel Szőregről akkor már vonattal el lehetett jutni Bécsbe (Temesvár-Bécs vasútvonal), így könnyen szállíthatóvá vált az árú. 1886 és 1890 között mintegy 65-szörösre nőtt a Makóról exportált fokhagyma mennyisége. A II. világháború után jelentősen visszaesett a termesztés, majd az 1950-es évektől a vállalatok és szövetkezetek újraélesztették. 1990-től ismét magánkézbe került a fokhagymatermesztés, melynek virágzása azóta is töretlen.
A fokhagyma számos gyógyhatását igazolták már. A kutatások a mai napig is folynak, és várhatóan újabb bizonyítékok látnak napvilágot e növény páratlan gyógyerejével kapcsolatban. Mivel a benne található anyagok egyben a jellegzetes szagért is felelősek, így a szagtalan, de hatásos fokhagyma továbbra is álom marad. Meg kell említeni, hogy a fokhagyma illóolaja csökkentheti egyes vírusellenes szerek hatékonyságát, ezért ilyen kezelés esetén mindenképpen konzultálni kell az orvossal és/vagy a gyógyszerésszel az esetleges hátrányos kölcsönhatások elkerülése érdekében.
Antioxidáns hatás
Mind a friss fokhagyma, mind pedig az érlelt fokhagyma kivonat igen gazdag olyan vegyületekben melyek képesek megkötni a szervezetet károsító szabad gyököket. Ezen hatása révén számos betegség (érelmeszesedés, daganat, stb.) megelőzésében és kezelésében játszik fontos szerepet. A 20 hónapig érlelt fokhagyma kivonatban ráadásul a hatásért felelős vegyületek (alliin, allicin) átalakulnak egy lényegesen stabilabb szerkezetté, így jobban hasznosulnak a szervezet számára.
Daganatgátló hatás
A fokhagymában található hatóanyagok daganatgátló hatását számos esetben igazolták. Feltételezik, hogy a vastagbél daganatok megelőzésében és kezelésében is szerepet játszhat a növény rendszeres fogyasztása, illetve belőle nyert érlelt kivonat alkalmazása. Tumorellenes tulajdonsága a szabad gyökök semlegesítésén kívül kromoszóma károsodást gátló, valamint a szervezet védelmi reakciót stimuláló hatásán is alapul. Emberi prosztatarákos sejteken kimutatták, hogy a fokhagyma kivonata gátolja a férfi nemi hormon hatását azáltal, hogy serkenti a tesztoszteron lebomlását kevésbé hatásos molekulákra, ezáltal csökkenti a prosztata daganatot erősítő tulajdonságát. Feltételezhető, hogy a fokhagyma fogyasztásának ezek alapján prosztata védő következmény is lehet. Húgyhólyagrák esetén számoltak be arról, hogy a növény fokozza a szervezet immunválaszát és aktivizálja azokat az immunsejteket, melyek felelősek a rákos sejtek eltávolításáért.
Keringési betegségek elleni védelem
A fokhagyma jótékony hatású a szív- és érrendszeri betegségek kezelésben és megelőzésében. Bizonyított tény, hogy hatóanyagai megakadályozzák a vérben lévő zsírok káros oxidációját és ezen keresztül az érelmeszesedés kialakulását. Emellett rendszeres használata jelentősen csökkenti a koleszterinszintet a vérben. Számos esetben nyert igazolást a növény vérnyomáscsökkentő hatása is. Kimutatták azt is, hogy a fokhagyma képes fokozni a szervek vérkeringését is, mely annak köszönhető, hogy az immunsejtekből egy anyagot szabadít fel (interleukin-6), mely szerepet játszik a szöveti vérkeringés szabályozásában értágító hatása révén. Egyre több a bizonyíték arra nézve is, hogy fogyasztása csökkenti a vérrög képződés kockázatát, ezáltal védő hatású a szívinfarktus és más érelzáródással járó kórképekkel szemben. Egyesek úgy vélik, hogy azok számára, akik valami miatt nem szedhetnek acetil-szalicilsavat, ami a vérrög képződés megelőzésének egyik nagyon régen használt és bevált gyógyszere, a fokhagyma és a fokhagyma készítmények fogyasztása is elegendő
védelmet nyújthat.
Mikroorganizmusok és élősködők elleni hatás
A fokhagyma illóolaja rendkívül csípős, de ennek megvan a jótékony hatása a betegséget okozó mikroorganizmusok területén. A növény kivonata képes bénítani olyan baktériumokat, melyek a tüdőgyulladás kiváltásáért felelősek. Olyan esetekben is hatékonynak találták, amikor antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumtörzseken vizsgálták. Tekintettel arra, hogy az illóolajok nagy része tüdőn keresztül választódik ki a szervezetből, a fokhagyma jelentős szerepet tölthet be a felső és alsó légúti betegségek kezelésében és megelőzésében. A gyomorfekélyt okozó baktériumok ellen is hatásos a növény, olyan esetekben sikerült használatával javulást elérni, amikor a betegek gyomorfekélye már közel állt a rossz indulatú daganattá való átalakuláshoz. A fokhagyma kombinációja a gyomorfekély elleni gyógyszerekkel szintén nagyon hatásosnak mutatkozott. Kimutatták, hogy a téli hónapokban 12 héten át rendszeresen szedett fokhagyma kapszula jelentősen csökkenti a megfázások számát. A hatásért valószínűleg a fokhagymában levő allicin a felelős, mely véd a közönséges megfázást okozó mikroorganizmusokkal szemben.
A baktériumölő hatása mellett beszámoltak a hagyma bélféregellenes és gombaellenes tulajdonságáról is.
Gyulladásos bélbetegségek gátlása
A gyulladásos bélbetegségek hátterében általában az immunsejtek túlzott működése húzódik meg. Egyelőre csupán mesterséges körülmények között sikerült igazolni, hogy a fokhagyma anyagai kifejezetten gátolnak olyan immunsejtek által termelt faktorok szintézisét, melyek szerepet játszanak a krónikus emésztőszervi gyulladások fenntartásában. Emellett fokozta az ilyen betegségekben rendszerint alkalmazott szteroid gyulladáscsökkentők hatását is.
Idegsejtvédő hatás
Egyre nagyobb kihívást jelentenek az orvostudomány számára azok az idegrendszeri betegségek, melyek súlyosan rontják a betegek életminőségét (pl. Alzheimer-kór, Parkinson- kór). Sejttenyészeten kimutatták, hogy a fokhagyma kivonata képes lassítani a sejtek programozott halálát (apoptózis), mely hatás reményt jelenthet a növény idegsejt károsodással járó kórképekben való alkalmazására.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a fokhagymát emésztési zavarok, csökkent nemi vágy, izomgyengeség, fülfájás, fogfájás, valamint menstruációs görcs kezelésére javasolják. A fenti hatásokat azonban tudományosan mindezidáig nem sikerült igazolni.
Dr. Gáspár Róbert
