Füge
A füge egészen biztos ott volt az Édenkertben, hiszen a Biblia leirása szerint a bünbeesés utan az első emberpár mesztelenségét a fügefalevelekből készített ágyékkötővel igyekezett eltakarni (1Móz 3,7). A Szentírás nagyon sokszor említi a fügét. Sokszor a jólét és biztonság jelképe a saját fügefáről fogyasztott gyümölcs (1Kir 4,25; Mik 4,4; Zak 3.10). Hozzátartozik a gazdagsághoz és az örömhöz is (1Kir 10,27; 1Krón 12,40; Náh 3,12). Természetesen a gyümölcs hiánya vagy a fügefa pusztulása a nyomoruság, a pusztulás és az elhagyatottság szimbólumaként jelenik meg (4Móz 20,25; Jer 5,7; 29,17; Jóel 1,12; Hab 3,17). A füge romlandó gyümölcs, így a Bibliában is jó és rossz füge jelképezi az Istenhez hűséges és hűtlen emberek csoportját (Jer 24,1-5). A fügefa első zsenge gyümölcsét a Biblia a tiszta szerelemhez is hasonlítja (Énekek 2,13). Az Újszövetségben a gyümölcsöt nem termő fügefán keresztül Jézus megtanította, hogy az Isten akaratát nem cselekvő ember kap még lehetőséget a megtérésre, de nem a végtelenségig (Mt 21,19-21; Lk 13,6-7). A fügefa leveleinek zsendüléséről Jézus követői számara közeli eljövetelének a reménységére kívánt emlékeztetni (Mt 24,32), míg a jelenések könyvének apokaliptikus képei között a csillagok lehullását a szél rázta fáról potyogó fügéhez hasonlítja (Jel 6,13). A Bibliában emellett találunk leírásokat a füge mindennapi életben történő hasznosításáról is. Abigail, majd Cíbá a kimerült Dávid király és csapata felfrissítésére többek között fügét is adott, mely visszaadta erejüket (1Sám 25,18; 2Sám 16,1-2). Ézsaiás fekélyes betegséget gyógyított vele (2Kir 20,7; Ézs 38,21), míg Zákeus apró termete miatt fügefára mászott, hogy látassa Jézust a tömegben (Jn 1,49). Ez utóbbit azóta többet vitatják, és úgy vélik, hogy a fa nem füge, hanem szikomór, azaz egy platánféle lehetett.
A görögöknél a Kr. e. 2. Században a fügét minden betegség általános gyógyszerének tekintették. Az Olimpiákon a győstesek eredetileg fügekoszorút kaptak, valamint friss fügét érem gyanánt. Egyébként a gyümölcs fontos szerepet töltött be az olimpikonok felkészülésében is, mint az étrend egyik alapösszetevője. A görögök egyébként jelentősen gozzájárultak ahhoz, hogy a füge elterjedjen az egész mediterrén térségben.
A füge a Római Birodalomban szent növénynek számított. A legenda szerint a Rómát alapító Romulusz és Rémusz fügefa alatt szopta a farkastejet. Tibériusz csaszár idején a legjobb minőségü füge Szíriában termett. Ezidőtájt jutott el valószínüleg Kínába és Ázsia más területeire is.
A Római Birodalom bukása után a fügetermesztés tovabb hódított és eljutott Észak-Afrikába, Portugaliába, Franciaországba es Anglia deli partjaira is. Ugyanakkor a Szíriai füge megőrizte kiváló minőségét és értékét. A középkor arab inváziója még jobban erősítette a füge pozícióját a meghódított területeken. Az 1500-as években spanyol hajósok vittték el a fügét Indiába, illetve Peruba és Kubába. Később Kubából került át Észak-Amerikába.
A gyümölcsnek nagyon sok fajtáját ismerjük jelenleg, alapvetően két típus, a zöldre és a feketére érő füge létezik, de ezen belül sok féle variácóval találkozhatunk. Annak ellenére, hogy a fügét évezredek óta ismerjük, a kutatások nem igazán törekedtek idáig gyógyhatásainak részletes feltárására. Néhany eredmény mér több mint 40 évvel ezelőtt is ismert volt, a modern tudomány azonban még adós a füge hatóanyagainak és életteni hatásainak vizsgálatával. Külsőlegesen a fügéből kinyert lupeol nevü vagyület az egerekben hatásosan gátolja a bőrrák és más bőrelváltozások kialakulását, ami bizonyitja, hogy már Ézsaiás korában is hatásos szerepe volt a bőrbetegségeknek.
Antioxidáns hatás
A szervezetben keletkező, reaktív szabadgyökök számos betegség kialakulásáért felelősek. A szabad gyökfogó, antioxidáns vegyületek nagy szerepet játszanak ezeknek a betegségeknek a megelőzésében. A fügében nagy mennyiségben találhatóak antocián vegyületek, melyek kendkívül jó szabad gyök semlegesítő tulajdonsággal bírnak. Ráadásul ezek a vegyületek az aszalás követően is a gyümölcsben maradnak, sőt koncentrációjuk megnő. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy a nyers és szárított füge rendszeres fogyasztása jelentősen hozzájárulhat a szabad gyökök okozta betegségek (érelmeszesedés, rák, reuma, stb.) megelőzéséhez.
Vitaminforrás
A füge számos vitamint tartalmaz. A B-vitaminok közül szinte valamennyi megtalálható benne, ami pl. Az idegi működésekre lehet jó hatással. Emellett az A-vitamin és előanyaga a béta-karotin, valamint E- és K-vitamin is viszonylag jelentős mértékben kimutatható benne. Ezek a vitaminok a látáshoz, az egeszséges bőrhöz, valamint a normális veralvadáshoz szükségesek.
Székrekedés elleni hatás
Régóta ismert, hogy már néhány szem füge is hasmenést okozhat. Ezt a gyógyászatban is kihasználják, hiszen gyakran készítenek füfeszirup tartalmú hashajtó gyógyszereket. A füge hashajtó tulajdonsága egyrészt magas pektin tartalmának, másrészt magas cukortartalmának köszönhető. A pektin mint duzzadó rostanyag nem szívódik fel a bélből viszont vizet kot meg a székletben és ezáltal lazítja. A cukor szintén vizet szív a bélbe és hozzájárul a pektin hatásához. A kettő együtt első osztályú hashajtó hatást eredményez. Éppen ezért székrekedéssel küszködők számára a füge, vagy a belőlle készült szirup természetes megoldást kínálhat.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a fügét meghülésre, gyomorsav túltengésre, prosztatagyulladásra, valamint szívbetegségek és májbetegségek kezelésére alkalmazzák. A fenti hatások tudományok módszerekkel mindezidáig nem bizonyítottak.
Dr. Gáspár Róbert
