Csicsóka

Vannak olyan zöldségfélék, melyek akár a piacon is megvásárolhatóak, de mégsem használjuk õket. Ezek közé tartozik a csicsóka is, melynek igencsak régies-magyaros elnevezése arra utal, hogy korábban fontos szerepet töltött be a táplálkozásunkban. Igaz. hogy a szegények eledelének tartották és fõleg nyersen fogyasztották. Gyakran nevezik tévesen édesburgonyának, pedig az egy dél-amerikai növény, és egyáltalán nem rokonok. A csicsóka nem a nadragulyafélék, hanem a napraforgófélék családjába tartozik.

A növény Észak-Amerikában honos, így jó ideig nem volt ismert Európában. A feljegyzések szerint az elsõ európai valamikor az 1600-as évek-elején kóstolta elõször meg a csicsó-kát valahol Észak-Amerika keleti partvidékén, ahol az indiánok nagy mennyiségben termesztették. Mivel az úriember egy francia volt (Sámuel de Champlain), így néhány éven belül eljutott Franciaországba, ahol az articsókához hasonlónak tartották. Innen aztán lejutott Itáliába is, ahol igen csak átkeresztelték, aminek következtében Európa számos országában a mai napig „jeruzsálemi articsóka" néven ismerik. Az történt, hogy az olasz „girasole" szó, ami „nap felé forduló"-t. jelent torzult, és „Jeruzsálem" lett belõle. amihez még hozzákapcsolódott a franciák articsóka hasonlata is.

A csicsókát 1617-ben már Angliában, 1632-ben pedig Németországban is ismerték. Aztán a 18. sz-ban a csi-csókának egy idõre befellegzett, mivel addigra a burgonyával szembeni gyanú és félreértés-sorozat (azt gondolták mérgezõ) megszûnt, ugyanakkor a csi-csókáról azt kezdték el híresztelni, hogy terjeszti a leprát. .Azonban még e század végén az Európán átsöprõ éhínségek következtében újra felfedezik, mint ami könnyen és gyorsan termeszthetõ, ráadásul sok energiát tartalmaz.

Hasonlóan reneszánszát élte a növény a 11. világháborúban is. mivel sok országban ez volt az egyetlen élelmiszer, amit jegy nélkül is lehe tett kapni.

A csicsóka bizonyított gyógyha-tása majdnem csak a cukorbetegségre korlátozódik, ugyanakkor ebben akkora a jelentõsége, hogy mindenképpen említést érdemel. Emellett magas a kálium és vas tartalma is. de ezzel kapcsolatban még nem történtek tudományos vizsgálatok.

Cukorbetegség elleni hatás

A csicsóka a cukorbetegek burgo-nyája, de javasolt mindenkinek, aki szeretné elkerülni ezt a betegséget . A növényben ugyanis egy speciális szénhidrát, az inulin található, mely a szervezetben gyümölcscukorrá bomlik (fruktóz), szemben a burgonyakeményítõvel, melybõl szõlõcukor (glükóz) keletkezik. A glükóz inzulint igényel ahhoz, hogy hasznosuljon a szervezetben. míg a fruktóznak erre nincsszüksége, így a cukorbetegek, akiknek kevés, vagy egyáltalán nincs inzulin termelő kapacitása, a csicsóka fogyasztása esetén nyugodtak lehetnek. Az íze kicsit édesebb, mint a burgonyáé, de nagyon kellemes.

Egyéb hatások

A csicsóka számos hatásáról nincsenek részletes leírások, de összefoglaló közleményekben rövid beszámolók olvashatóak róla. így leírták, hogy a növény rosttartalma segít a székrekedéses problémák enyhítésében, valamint inulin tartalma révén kedvez az egészséges bélflóra baktériumai számára, így helyreállíthatja a kóros bélmííködést és emésztési, valamint csökkenti a vastagbélrák kockázatát. Speciális összetétele révén segíti a kalcium felszívódását, és ezáltal véd a csontritkulás ellen. Csökkenti a vérben a zsírok mennyiségét, ezért megakadályozza az érelmeszesedés kialakulását. Feltehetően csökkenti a vér húgysavtartalmát, ezáltal a köszvényes betegek számára lehet előnyös a fogyasztása. Egyes vizsgálatok arról is beszámolnak, hogy a csicsóka, szintén az inzulin tartalma révén, serkenti az immunrendszer működését is.

Népgyógyászati felhasználás

A csicsóka népgyógyászati felhasználásai között a kimerültség elleni, vérnyomásszabályzó és teljesítményfokozó hatások szerepelnek. Ilyen tulajdonságait azonban a tudományos vizsgálatokban eddig nem sikerült igazolni.