Olajbogyó

Talán kevesek gondolnak úgy az olajbogyóra, mint gyümölcsre, hiszen sósán szoktuk fogyasztani, azonban mint termést mégis ide kell sorolnunk.

Az olajbogyót először Görögországban, valószínűleg Kréta szigetén termesztették kb. Kr. e. 3500-ban. Az ókor kedvelt és nagyra becsült növénye volt, és már a görögök előtti időkben is ismerték. A Bibliában számtalan helyen találkozhatunk az olajfával. Először az Özönvíz végeztével említi a Szentírás. Nóé által a bárkából kiengedett galamb olajfalevéllel tért vissza, jelezve a víz apadását a Földön (1Móz 8,11). A bibliai időkben az olajbogyó elpotyogott szemei a szegények és elesettek számára eledelül szolgált (5Móz 24,20). A pogány filiszteusok egész olajfaerdőkkel rendelkeztek, melyeket aztán Sámson felgyújtott (Bír 15,5). A jeruzsálemi templom számos alkotóeleme készült olajfából (1 Kir 6,2331-33), a fe termésének hiánya pedig a nyomorúságot és a pusztulást szimbolizálta (Ézs 17,6; Ámos 4,9; Hab 3,17). Ugyanakkor a zöldellő olajfa az Isten által megáldott életet (Zsolt 52,10), valamint a boldog családot (Zsolt 128,3) jelképezte. Az Újszövetségben az Olajfák hegye Jézus és a tanítványok fontos beszélgetési, imádkozási és éneklési helyszíne volt (Mt 24,3; Mk 14,26; Lk 22,39, ApCsel 1,12), de a hely már Dávid korában is létezett, maga Dávid király zokogott az olajfák alatt (2Sám 15,30). Pál apostol a pogányok Isten népébe való befogadását ahhoz hasonlítja, mint amikor egy vad olajágat beoltanak a szelíd fába, és onnantól kezdve élvezi a jó fa táplálását (Róm 11,17.24). Ezenkívül jelképként is felbukkan az olajfa a Biblia prófétikus könyveiben (Zak 4,3.11-12; Jel 11.4).

Az olajbogyó Kréta szigetéről a föníciai kereskedőkön keresztül Észak- Afrikába és Kis-Ázsiába is eljutott, elterjedt, az egyiptomi királysírokban is találtak belőle. Az olajbogyó azonban a görög táplálkozás jelképévé vált. Szolon a Kr. e. 6. században törvényt hozott az olajfák védelmére annak érdekében, hogy megóvja őket a kíméletlen fakitermeléstől. A rákövetkező századokban születtek azok az írásművek, melyek nem csupán a növény szépségéről és nemességéről, hanem gyógyhatásairól is beszámoltak, melyek közül sokat csak néhány évtizede fedezett fel újra a világ. Az olimpiai és más hasonló játékokon a győztesek gyakran kaptak olajágakból font koszorút, de emellett olívaolajt is nyertek. Nem volt ritka, hogy akár 5 tonnányi olaj volt a győztes jutalma, ami lényegében dúsgazdaggá tette.

Amikor a rómaiak átvették a térség uralmát, hamar megszerették az olajbogyót, és megtanulták a termesztés fortélyait. A helyzet változatlan volt a bizánci korszakban is, azzal a különbséggel, hogy a birodalom az akkor ismert világ olajbogyó termelésének, mintegy felét biztosította.

Ebben nagy szerepet játszottak a szerzetesek, akik monostoraik környékén nagy szakértelemmel művelték az olajfa ültetvényeket, az olívaolaj pedig az ortodox keresztény egyház egyik szimbólumává vált. Mohamed, az iszlám prófétája szintén szent szimbólumként kezelte az olajat, és követőinek azt tanácsolta, hogy rendszeresen kenjék meg vele testüket és fejüket.

A misszionáriusok az olajfát elvitték az Újvilágba is, először Kaliforniában vált ismertté, ahol kb. 200 éves példányok vannak, míg Európában nem ritka a 300-500 éves sem, sőt Izraelben az Olajfák hegyén azt tartják, hogy az ott lévő olajfák már Jézus idejében is megvoltak, tehát több mint 2000 évesek. Egy biztos: az olajfák nagyon hosszú életűek.

Mióta kimutatták, hogy a mediterrán étkezés jelentősen csökkenti a megbetegedések kockázatát, az olajbogyó és a belőle nyert olaj rendkívüli módon foglalkoztatja a szakembereket. Számos vizsgálatot végeztek, melyben az olajbogyó és az olívaolaj fogyasztásának előnyös hatásait sikerült igazolni. Külsőleg bőrgyógyászati betegségekre (pikkelysömör, bőrgyulladás) lehet az olajt eredményesen alkalmazni. Az olívaolaj egyre elterjedtebb a hazai konyhákban is, többféle változatban is megvásárolható az üzletekben. Sokakban cl a tévhit, hogy az olívaolajat nem szabad hevíteni, mert telített zsírok keletkeznek belőle, és rendkívül káros az egészségre. Vizsgálatokban azonban kimutatták, hogy az olaj hevítése, ellentétben más növényi olajokkal, nem fokozza az érfalra káros anyagok keletkezését, ezért biztonságosan alkalmazható még cukorbetegek esetén is, akik számára az érfal védelme alapvető fontossággal bír.

Antioxidáns hatás

Testünkben az oxidációs folyamatok során számos káros anyag, ún. szabad gyök keletkezik, melyek egyik fő forrása a szervezetben található zsír jellegű anyagok. Mindazok a tényezők, melyek csökkentik ezeknek a molekuláknak az oxidációját, védelmet nyújtanak számos népbetegséggel szemben. Kimutatták, hogy az olívaolaj rendszeres fogyasztásával nagy mennyiségben juttatunk be olyan fenolos vegyületeket, melyek megakadályozzák az érkárosodások, a sejtkárosodások, valamint az örökítő anyag, a DXS károsodásainak kialakulását. A szabad gyök keletkezését megakadályozó hatás az olívaolaj fogyasztását követően 12-18 órán át fennállhat. Ennek köszönhetően az olaj fogyasztásával jelentősen csökkenthető a szív- és érrendszeri betegségek száma. A sötétebb színű olajbogyókban ehhez a hatáshoz hozzájárul a magas karotin tartalom is, mely az A-vitamin előanyaga és erős antioxidáns tulajdonsággal rendelkezik. Összességében elmondható, hogy az olajbogyó és olaja rendkívül hatékony antioxidáns, és betegségmegelőző lehetőség.

Daganatgátló hatás

Az olívaolaj tumorellenes hatását számos kísérletben és klinikai vizsgálatban igazolták. A vastag- és végbéldaganatokról tudott, hogy kialakulásukban nagy szerepet játszanak a zsíros, húsos ételek. Megfigyelések szerint az ilyen típusú betegség alig fordul elő az olajbogyót fogyasztó területeken. Amennyiben ilyen rákos sejtekhez olívaolajat adnak, akkor a sejtekben elindul a programozott sejthalál (apoptózis). Ezért valószínűleg az olaj hidroxitirozol tartalma a felelős, mely leukémiás sejteken is hasonlóan hat. Az is kiderült, hogy azokon a területeken, ahol több olívaolajat fogyasztanak, lényegesen kevesebb a petefészekrákos megbetegedések száma. Ilyen összefüggést nem tudtak kimutatni a margarinnal vagy a vajjal kapcsolatban. Ugyanez igaz az emlőrákos elváltozások előfordulására is.

Vérlipidszintt szabályzó hatás

Számos betegség kiindulópontja vagy éppen következménye lehet a kórosan megemelkedett vérlipidszint, amelyben az egyik legveszélyesebb tényező a rossz koleszterinszint megemelkedése. A rossz koleszterin általában az állati, telített zsírokból származnak, míg a jó koleszterin inkább a telítetlen, növényi zsírokból kerül a szervezetbe. Az olívaolaj elsősorban egyszeresen telítetlen zsírokat tartalmaz, mely igen kedvezően befolyásolja a vérben a lipidek szintjét. Kimutatták, hogy napi 2 teáskanál olívaolaj elfogyasztásával jelentősen csökken a rossz koleszterin mennyisége, ugyanakkor a jó koleszterin mennyisége nem változik jelentősen, így a kettő aránya igen kedvezően alakul. Ez a kedvező hatás nemcsak középkorúakban, hanem idősekben, illetve a gyakran komoly lipidanyagcsere zavarral járó cukorbetegekben is jól kimutatható. Az egyszeresen telített zsírt tartalmazó olívaolaj emellett segíti a bélrendszerben a koleszterin kiválasztódását és kiürülését is, mely szintén elősegíti rendkívüli koleszterinszint csökkentő képességét. Azt is kimutatták, hogy az olajbogyó fitoösztrogén tartalma is segít az alacsonyabb koleszterin szint biztosításában.

Véralvadásra gyakorolt hatás

Az olajbogyóban található izokromán vegyületek gátolják a vérlemezkék összecsapzódását és a vérrög kialakulását, ezáltal védelmet nyújtanak olyan állapotok, mint a szívinfarktus és az agytrombózis ellen. Emellett kimutatható, hogy egyes véralvadási faktorok, valamint a fibrinogén szintje is csökken a vérben olívaolaj hatására, ami szintén véralvadásgátló hatást eredményez. Mindez azt is jelenti, hogy az olaj és a bogyó rendszeres fogyasztásával a súlyos szív- és érrendszeri elzáródásokat jó eséllyel előzhetjük meg.

Vérnyomáscsökkentő hatás

A telített és telítetlen zsírsavak némi hatással bírnak a vérnyomásra is. A telített zsírsavak inkább emelik, míg a telítetlenek inkább csökkentik a vérnyomás értékét. Mivel a telítetlen zsírokon belül egyszeresen és többszörösen telítetlen csoportot is megkülönböztetünk, ezért különválasztva megvizsgálták ezek hatásait. Kiderült, hogy a többszörösen telítetlen zsírok nem fejtenek ki jelentős hatást a vérnyomásra, míg az egyszeresen telítettek valóban csökkentik azt. Ez a vérnyomáscsökkentő tulajdonság a hipertónia elleni gyógyszerekkel együttesen hatékony igazán, ugyanis az olívaolajjal csökkenteni lehet a magas vérnyomás kezelésére használt szerek napi mennyiségét.

Zsírégető hatás

Az elhízás egyre több embernek okoz problémát, a lerakódott zsírpárnáktól pedig meglehetősen nehezen lehet megszabadulni. Számos zsírégető szerrel próbálkoznak több-kevesebb sikerrel, azonban van természetes zsírfaló is, mégpedig az olívaolaj. Kimutatták, hogy az olaj fogyasztása fokozza a hőtermelést, ami pedig zsírégetéssel is együtt jár. A hatás igen kifejezettnek bizonyult posztmenopauzás, elsősorban hasukra elhízott nőkben.

Reumaellenes hatás

Sok ember szenved reumatikus betegségekben, melyek kialakulásában nagy szerepe van az étrendnek. Megfigyelték, hogy a sok zöldséget és olívaolajat fogyasztó országokban az ilyen típusú betegek száma lényegesen alacsonyabb. Bizonyították, hogy valószínűleg az olajbogyóban található omega-3-zsírsavaknak köszönhetően valóban csökkenthetők areumás panaszok, mely hatás tovább fokozható a zöldségfélékkel.

Immunrendszert szabályzó hatás

A szervezetben végbemenő gyulladásos folyamatokban nagy szerepet játszanak az immunsejtek. Mivel az olívaolaj reumaellenes hatását igazolták, ezért felmerült annak a lehetősége, hogy az olaj hatóanyagai esetleg az immunrendszer működést is módosítják. Egészséges, felnőtt önkénteseken végzett vizsgálat kimutatta, hogy 2 hónapig tartó, magas olívaolaj tartalmú étrend hatására az immunvédelem nem változik, ugyanakkor azok az immunsejtek {perifériás mononukleáris sejtek), melyek a krónikus gyulladások fenntartásában szerepet játszanak, jelentősen csökkent aktivitással bírnak. Ez nemcsak a reuma- ellenes, hanem az érfalat védő olajbogyóhatásokat is megmagyarázza.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban az olajbogyót és olaját gyomorrontásra, szélgörcsre, gégegyulladásra, idegfájdalomra, légúti hurutokra, valamint gyomorfekélyre alkalmazzák. A fenti hatások tudományos módszerekkel azonban nem bizonyítottak.


Dr. Gáspár Róbert