Zsálya

Zsálya

Az ajakosvirágúak családjába tartozó növény, amelyet orvosi zsályának vagy kerti zsályának neveznek, Dél-Európából származik és minálunk kertekben termesztik. 30-70 cm-re nő meg, lila virágai örvszerűen helyezkednek el. Keresztben átellenesen álló levelei ezüstösen csillognak és kesernyés fűszeres illatot árasztanak. A zsálya a védett, napos helyeket kedveli. Mivel fagyérzékeny, télire lucfenyőgallyakkal fedem be lazán.

Másik fajtája, a mezei zsálya (Salvia pratensis) legelőkön, réteken és rézsűkön lelhető fel. Már messziről virítanak sötétkéklilás virágai, melyekből aromás illat árad. A mezei zsályának a virágját leginkább csak toroköblögetésre vagy zsályaecet előállítására használjuk - egy marék virágot áztatunk natúr ecetben - amelyet hosszabb betegeskedés esetén jótékony és élénkítő bedörzsölésre alkalmazunk. Levelét gyűjtjük májusban és júniusban, még a virágzás előtt. Mivel a zsálya száraz, napos időben illóolajokat termel, célszerű napos időben, főként déltájban szedni és árnyékos helyen kell szárítani.

A mezei zsályáénál azonban nagyobb a fent említett kerti vagy orvosi zsálya hatásfoka, amellyel a továbbiakban részletesen kívánok foglalkozni. Már elődeink idejében megbecsült gyógynövénynek számított a zsálya. Egy 1300 körül keletkezett versike felteszi a kérdést: „Miért is kell meghalnunk / Hisz kertünkben zsálya nő?" Már a neve is mutatja azt a nagyrabecsülést, amelyet az emberiség ősidők óta tanúsít e gyógynövény iránt. „Salvia" a latin salvare(= meggyógyulni, felépülni) szóból származik.

Hogy mennyire tisztelték a régebbi korokban a zsályát, annak nyomát megtaláljuk egy régi, szép füvészkönyvben: „Amikor Szűz Mária a gyermek Jézussal menekülni volt kénytelen Heródes elől arra kérte a mezők összes virágját, hogy segítsenek neki, ám egyikük sem adott nékik oltalmat. Akkor odahajolt a zsályához, és íme, annál menedékre talált. Sűrű, védelmet nyújtó levelei alatt elrejtőzött kicsinyével Heródes poroszlói elől. Azok elvonultak mellettük, de nem látták meg őket. Miután túl voltak a veszélyen, az Istenanya előjött és szeretettel így szólt a zsályához: »Mostantól kezdve az örökkévalóságig te leszel az emberek kedvenc virága. Képessé teszlek, hogy bármilyen betegségből kigyógyíthasd az embereket; mentsd meg őket a haláltól, ahogyan engem is megmentettél.« Azóta szolgálja ez a félcserje mindenkor az emberek javát. - Ha valaki éveken át gyűjti a tapasztalatokat a gyógynövényekről és súlyos esetekben gyakran fordul Szűz Máriához oltalomért és segítségért, akkor a legtisztább hittel és legmélyebb bizalommal érzi, hogy kezeit oltalmazóan kiterjeszti gyógynövényeink fölé.

A zsályatea, ha többször fogyasztjuk, erősíti az egész testet, megóv a szélütéstől, és nagyon kedvezően hat bénulások eseten. A levendulán kívül ez az egyetlen gyógynövény, amely segít az éjszakai izzadások esetén: kigyógyít abból a betegségből, amely az éjszakai izzadásokat okozza, élénkítő hatása révén megszünteti a nagyfokú gyöngeséget, ami ezzel a betegséggel együtt jár. Számos orvos felismerte a zsálya jó tulajdonságait: eredményesen használják is görcsök, gerincvelőbántalmak, mirigy-megbetegedések és a végtagreszketés esetén. A felsorolt betegségek eseten napközben két csésze zsályateát kell meginni kortyonként. A tea nagyon jól hat a beteg májra, megszünteti a puffadást és az egyéb panaszokat, amelyek a megzavart májműködéssel függenek össze. Tisztítja a vért, nyálkátlanítja a légzőszerveket és a gyomrot, étvágygerjesztő hatású, megszünteti a bélzavarokat és a hasmenést. - Rovarcsípésre tegyünk szétmorzsolt zsályaleveleket. Külsőleg a zsályatea mandulagyulladásra, a torok és a szájüreg gyulladásaira, torokbántalmakra, a fogban lévő gennygócokra különösen javallt. Sok gyereknél és felnőttnél nem került volna sor mandulaműtétre, ha idejében zsályát használtak volna. Ha kivették a mandulákat, amelyek mint a szervezet őrei feltartóztatják és felfalják a kórokozókat, akkor azok közvetlenül a vesékhez jutnak. Zsályafőzet használ vérző és laza fogak, fogínysorvadás és -fekély esetén. Ilyenkor öblögetünk vagy pedig zsályafőzetbe mártott vattával ecseteljük az ínyre.

Igen fontos lenne ülőfürdőt venni az ideggyenge embereknek és az alhasi megbetegedésben szenvedő nőknek a menstruáció alatt (lásd a Felhasználási módoknál).

Végezetül nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a zsálya nemcsak hasznos gyógynövény, hanem pompás fűszer is. A kakukkfűhöz és a borsfűhöz hasonlóan igen kis mennyiségben fűszerezünk vele zsírosabb ételeket, például disznó-, liba- és pulykasültet. A vadpecsenye is ízletesebb lesz egy kis zsályalevéltől. Sajtok és szószok fűszerezésekor már csak egészségi megfontolásból is eszünkbe kell jusson a zsálya. Egyes vidékeken zsályás kalácsot („küchlit") sütnek. Az ánizshoz hasonlóan a zsályaleveleket is szétmorzsolva keverik a tésztába.

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK

Teakészítés: 1 teáskanál zsályát adunk V4 liter vízhez, forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Zsálya-ecet: mezei zsálya virágjával lazán megtöltünk egy üveget, natúr ecetet öntünk rá, úgy hogy a virágokat belepje. Az üveget két hétig a napon vagy más helyen állni hagyjuk.

Ülőfürdő: két összemarék levelet éjszakára hideg vízben áztatunk. Másnap felforraljuk és a felmelegített kivonatot a fürdővízhez öntjük (lásd az Általános rész-\ben az Ülőfürdőknél).