30. A rost

Megoldás: a gyümölcs-centrifuga?

A kirakatok vonzóak, az élő bemutatók lenyűgözőek. A csodálatos látványt nyújtó friss termékhalmokat beletáplálják egy kis gépezetbe, és az eredmény a gyönyörű gyümölcslé. Szerte az országban elfoglalt, szorgalmas emberek léptek a jobb élethez vezető lerövidített útra, üdvözölve a zöldség- és gyümölcscentrifugát.

A gyümölcscentrifugák tényleg olyan jók?

  Igen is, meg nem is. Tápláló italt hoznak létre, ugyanakkor többnyire nem felelnek meg az egészség követelményeinek, amelyet pedig szolgálni akarnak.
  Miközben a lényerő masinák segítségével tápanyagokban meglehetősen gazdag terméket nyerünk, a legtöbbjük mindezt az értékes rost rovására teszi. Öt kiló friss növény kb. egy liter friss levet eredményez. Szinte az összes értékes rostanyag, amire a szervezetnek igen-igen nagy szüksége van, a fennmaradó pépben marad, amely a konyhai szemétben végzi.
  Az eljárás a száz évvel ezelőtti malmokra emlékeztet, melyek kezdték eltávolítani a korpát és a csírát (a rostot és a tápanyagokat is) a gabonából.
A gyümölcscentrifuga olyan rost- és tápanyagszegény maradványokat hagy maga után, mint amilyen a fehér liszt és a hántolt rizs.

Tulajdonképpen mi az a rost?

  A rost a növények váza. Mivel anélkül halad át a szervezeten, hogy a vér felszívná, sokáig azt gondolták, hogy nincs semmi értéke. Amikor eltávolították, megnövekedett a táplálék kalóriaértéke és hatékonysága, valamint az a sebesség, amellyel a véráramba felszívódott, de meghosszabbította a megengedett tárolási időt is.
  A sokféle rost két alapvető csoportba osztható: vízben oldható és vízben nem oldható rostokra.

Mit csinál a rost?

  A rost a számos különböző testfolyamatot irányító, ellenőrzés alatt tartó tábornok.
  A nem oldható rost felszívja és megtartja a vizet – saját méretének 4-6-szorosát is képes felszívni –, lágy, szivacsos masszát alkot a gyomorban és a belekben. A jóllakottság, teltség érzése sokkal hamarabb bekövetkezik, mint rostszegény ételek fogyasztása esetében, s így segít védekezni a túlevés ellen, valamint testsúlyunk megőrzésében is segítségünkre van.
  A rostanyagok, amelyek úgy működnek, mint a vizet jól felszívó szivacsok, szinte teljesen kitöltik a beleket, és eleven, serény működésre sarkallják azokat. A rostszegény ételek néhány napig összetömődött darabokban panganak a béltraktusban, ám a szivacsos anyagok sokkal gyorsabban áthaladnak, és 24–36 órán belül kiürülnek.
  Ez a működés a legtöbb székrekedést gyógyítja, jelentősen enyhíti az aranyeres csomókat és vérzéseket, valamint a divertikuláris betegségekkel kapcsolatos problémákat.

  A rövidebb áthaladási idő következtében kevesebb a rothadás (a szerves anyagok rothadása, felbomlása) a belekben. Kevesebb idő jut arra is, hogy karcinogének és más káros végtermékek ingereljék a bélfalakat. A rost a károsító ételmaradékok elszigeteléséről is gondoskodik. Ezek a rosttal összefüggő jelenségek adhatnak magyarázatot arra, hogy a vastag- és végbélrák miért fordul elő jóval ritkábban azok között, akik gazdag rosttartalmú ételeken élnek.
  A rost lassítja a tápanyagok véráramba kerülésének ütemét is. Ez segít kiegyenlíteni a vércukorszint ingadozásait, és egész napra egyenletesebb energiaellátást biztosít. A stabilizált vércukor enyhíti a legtöbb hypoglykémiát (alacsony vérnyomás), segít a diabétesz (magas vércukorszint) visszaszorításában és szinten tartásában.
  Az oldható rost ugyanakkor a vérkoleszterinszintet is segít csökkenteni: összekapcsolódik a koleszterinmelléktermékekkel, kilökve azokat a bélből, mielőtt a szervezet ismét felszívhatná e káros anyagokat.

Hol találjuk ezt a csodálatos munkást?

  Szinte valamennyi finomítatlan növényi táplálék bővelkedik rostban. Ha sokféle gyümölcsöt, egész magvakat, zöldségeket és hüvelyeseket (bab-, borsó-, lencsefélék) fogyasztunk, ez gondoskodik a sokféle rostbevitelről, amelyre a szervezetnek szüksége van.
  Az, akinek nehéz megrágni a friss, nyers ételeket, olyan lényerő gépet vásároljon, amely visszatartja az étkezési rostot. Az így nyert táplálék sűrű, mint a puding, de hígítható, csakúgy, mint a szokványos
gyümölcskoncentrátumok.

Mi a helyzet a hússal és a tejtermékekkel?

  A legtöbben meglepődnek, amikor megtudják, hogy az állati eredetű termékek egyáltalán nem tartalmaznak rostot. És mivel a hús, csirke, hal, tojás és a tejtermékek a tipikus nyugati étrend kalóriatartalmának több mint 30 százalékát alkotják, a maradék zöme pedig cukrokból és más finomított ételekből származik, így a legtöbben csak a naponta szükséges rostmennyiség egyharmadához jutnak hozzá.

Tegyünk búzakorpát az ételbe?

  Ez sokaknak segíthet, akik ülőmunkát végeznek és korlátozott étrenden élnek. De nem volna szükség rostpirulákra, kivont korpára és más költséges adalékokra és kiegészítőkre. Egy egész doboz rosttablettát kellene bevenni, hogy egy tálkányi, eperrel meghintett teljes kiőrlésű cereália rosttartalmához jussunk. A rost nem olyasmi, amit ráhinthetünk a rántott húsra és tojásra, és megjavítja azt.
  A rostszegény ételek kockázatot jelentenek egészségünk szempontjából. Ne vezessenek félre a ravasz, trükkös eljárások, amelyek felborítják a természetes táplálékok egyensúlyát.
  Összpontosítsunk a teljes gabonából készült cereáliákra és kenyerekre, friss gyümölcsre, zöldségfélékre, sok babra és hüvelyesre. Ez a legegészségesebb, legbiztosabb és legjobb módja annak, hogy hozzájussunk a rosthoz, amelyre nagy szükségünk van.