Szőlő

A szőlő az emberiség közkedvelt gyümölcse, szinte valamennyi korai írásos emlékünk megemlíti. A Bibliában a szőlő végigvonul az Ó- és Újszövetségen, mint értékes gyümölcs és szimbólum. Ahol szőlőt ültettek, ahol ehették annak termését, ott jólét és biztonság volt, maga Isten voltjelen. Fontos megjegyezni, hogy a keleti népeknél a bor fogalma legtöbbször nem az erjedt, hanem a frissen préselt szőlőlevet jelentette, így a bibliai szóhasználatban a bor leginkább a szőlőlének felel meg. Az általunk ismert bor, az erjedt szőlőlé semmivel sem tartalmaz értékesebb hatóanyagokat, mint a szőlőlé, csupán aromája és alkoholtartalma teszi mássá. így, ha valaki egészségügyi megfontolásokból szeret bort fogyasztani, jobban teszi, ha szőlőlével helyettesíti, mivel az sokkal egészségesebb. A Biblia a szőlőt nemes növénynek tekinti, gyakran jellemzik úgy Isten népét, mint egy szőlőlugast, amit művelni kell. Jézus is használja a szőlő szimbólumát annak bemutatására, hogy közte és tanítványai között milyen kapcsolatnak kell lennie. E szerint Jézus a szőlőtőke, tanítványai pedig a szőlővesszők, akik csak akkor maradnak életben, ha a tőkéről, azaz Jézusból táplálkoznak. Jézus a szőlő levét vére jelképéül is hagyta az Úrvacsora szertartásában a kovásztalan kenyér mellé, mely megtört testét jelképezi. Mindkét jelképnél nagyon fontos, hogy egyikben sincs erjedés, mely kifejezi Jézus bűntelen életét és jellemét. Jézus ígérete szerint ez lesz az ünnepi menü az üdvösségkor, amikor valamennyi üdvözülttel együtt újra eszi a kovásztalan kenyeret és issza a szőlő préselt levét. így a Biblia leírásában a szőlő az örök élet része is lesz.

A Biblián kívüli emlékek sem szűkölködnek a szőlőről szóló leírásokban. A Gilgames eposz már említi a szőlőtermesztést és borkészítést, a sumérok pedig még statisztikát is vezettek róla. Az Úr városában (Ábrahám városa, ahonnan Isten a Biblia szerint kihívta, hogy legyen a szolgája és választott embere) talált hatalmas agyagcserép könyvtárban is szó esik a szőlőről. Később a korai ókori birodalmakban, Babilóniában és Asszíriában is népszerű volt.

Egyiptomban a szőlőtermesztést a halál és az újjászületés istenének, Ozirisznek tulajdonították. Mivel Egyiptomban a gazdag termést a Nílus áradása biztosította, így a hieroglifákban a bőséges áradási alkalmakat boros- kancsókkal jelölték, mintegy a bő szőlőtermés jelképeként. Az egyiptomi birodalomban már sokféle szőlőfajtát nemesítettek és ismertek.

A görög birodalomból fennmaradt írásokból tudunk meg a legtöbbet az ókori szőlőművelésről. Ekkora már komoly kereskedelem is kialakult, valószínűleg a Dunáig fel hajózó görögök voltak azok, akik hazánk területén az első szőlőtőkéket telepítették.

Mindezek ellenére az ókor legnagyobb szőlőtermesztői a rómaiak voltak, akik felhasználták az etruszkok módszereit, és ügyesen ötvözték a görögök tapasztalataival. Ők alapították a burgundiai és hispániai szőlőtermesztést. Olyannyira betelepítették Európát szőlővel, hogy később császári rendeletet kellett kiadni annak érdekében, hogy maradjon elég termőföld a gabona számára is. Ismert az is, hogy a római katonák csata előtt többek között préselt szőlőlé vet fogyasztottak, ami biztosította számukra a frissességet és a harchoz szükséges energiát.

Hazánkban már a honfoglaló magyarok is ismerték a szőlőt, hiszen a terület elfoglalásakor már komoly szőlőművelést találtak itt. Az István király által kivetett terményadózás fő gyümölcse a szőlő volt. A tatárjárás némileg lerombolta a szőlőművelést, de az utána kezdődő országépítésben a várak mellé mindenhová szőlőket is telepítettek. A török uralom és a Habsburg elnyomás sem mindig kedvezett a szőlőtermesztésnek, de ezeket a nehéz időszakokat is sikerült átvészelni, elsősorban a kiváló szőlészeti szakembereknek köszönhetően. A magyar szőlőnemesítők munkássága jól ismert, számos új szőlőfajtát adtak a világnak.

Magyarországon ma is gazdagon termő szőlős területek vannak, ebben a gyümölcsben igazán nem szenvedünk hiányt. Sajnos, a szőlő kapcsán a magyar embernek elsősorban a bor jut eszébe, pedig a szőlő nyers vagy préselés utáni erjedetlen fogyasztása számos kedvező élettani hatással van szervezetünkre. Ki kell emelni kálium és szelén tartalmát, mely elsősorban a keringési betegségek kezelésérc, valamint az immunrendszer funkciójának és az antioxidáns védelmének erősítésére szolgál. Emellett bőségesen tartalmaz vasat, rezet, mangánt és K-vitamint is.

Antioxidáns hatás

Mind a szőlő levében, mind pedig magjában számos antioxidáns hatású vegyület (proantociánok, reszveratrol) található, mely számos betegség megelőzésében és kezelésében segítséget nyújthat. Vizsgálatokban kimutatták, hogy a vörösbor és a piros szőlő friss leve között semmilyen különbség nem mutatható ki e tekintetben, ezzel is bizonyítva, hogy a szeszes erjedés nem járul hozzá olyan anyagok keletkezéséhez, amely többletet jelentene az antioxidáns védelem szempontjából. A szőlő jelentősen gátolja a rossz koleszterin oxidációját, mely felelős az érelmeszesedés és a szívinfarktus, valamint az agyi érkatasztrófák kialakulásáért. Ismert, hogy étkezés után a szabad gyökök keletkezése aktívabb, a vizsgálatok szerint a szőlő ez ellen is fokozott védelmet biztosít.

A szőlőben található antioxidáns vegyületek olyan erős hatásúak, hogy más gyógynövények ilyen jellegű hatását is képesek felerősíteni, és ezen keresztül csökkenteni lehet azok mellékhatásait is.

Szívvédő hatás

A szőlőben található anyagok védelmet nyújtanak számos szívbetegséggel szemben is. Kimutatták, hogy a szőlőmagban előforduló vegyületek javítják a szívműködést, különösen infarktuson átesett betegeknél. Csökkentik az infarktus méretét, lassítják a szívritmust és csökkentik a szívkamra fibrillációk számát, valamint gátolják a szívizomsejtek programozott sejthalálát is. Mindezek alapján a szőlőmagból készülő koncentrált kivonatok akár a szívbetegségek új típusú gyógyszereiként is bevethetők lesznek a terápiában, de jótékony hatásait a rendszeres szőlőfogyasztók is élvezhetik.

Értágító hatás 

Számos keringési betegség hátterében a beszűkült erek játsszák a főszerepet. A szőlő hatóanyagai viszont képesek az ereket tágítani, még pedig oly módon, hogy az érfal legbelső sejtrétegére, az ún. endotelre hatnak, fokozzák működését, nitrogén-mo- noxidot szabadítanak fel, és ennek következtében az erek kitágulnak. Mindez előnyös lehet szív- és érbetegek, valamint a magas vérnyomásban szenvedők részére is.

Daganatellenes hatás

A szőlőmagból nyert anyagokat számos daganatsejten is vizsgálták, és meglepő eredményeket kaptak. Kimutatták, hogy a kivonatanyagok képesek gátolni az emberből származó vastagbél és prosztata ráksejteket. Ami ennél is meghökkentőbb, hogy az emlőrákban is hatásosnak bizonyultak, ráadásul azt is igazolták, hogy ebben az esetben egyebek mellett a vegyületek hormonhatása is szerepet játszik. Természetesen a szőlő normál fogyasztásánál ilyen erős hatásokra nem kell számítani, ugyanakkor feltételezhető, hogy a rákos megbetegedésekkel szemben védőhatás nyújthat.

Trombocitagátló hatás

Szervezetünkben a normális véralvadásért felelős egyik legfontosabb tényező a vérlemezke, idegen nevén a trombocita. A trombocita összecsapzódása elengedhetetlen a vérzés megállításához és a vérrög kialakulásához. Azonban előfordulhat, hogy vérrög akkor is keletkezik, amikor arra nincs szükség, ez lehet az oka pl. a szív-, agy- és tüdőtrombózisoknak. Ilyen esetben a trombociták működését gátolni kell, hogy a vérrög keletkezését kivédjük. A szőlőmagban és a szőlőhéjban található hatóanyagok képesek csökkenteni a trombociták összecsapzódási képességét. Ez azt jelenti, hogy képesek védelmet nyújtani az ún. tromboembóliás betegségekkel szemben.

Testsúlycsökkentő hatás

A szőlőmag kivonata jelentősen csökkenti az éhségérzetet anélkül, hogy a kedélyállapotot befolyásolná. Kimutatták, hogy a kivonat képes csökkenteni az energia-beviteli igényt mind normál testsúlyú, mind pedig elhízott egyénekben. Ez azt jelenti, hogy a szőlő fogyasztása valószínűleg hozzájárulhat a fogyókúrához, és segíthet az elhízott embereknek az egészséges testtömegük visszanyerésében.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a szőlőt herpesz ellen, krónikus fáradtság kezelésére, vérszegénységre, aranyérre, májpangásra, gyomorhurutra, gyulladások kezelésre valamint ideggyengeség ellen használják. Ezeket a hatásokat azonban tudományos módszerekkel nem sikerült igazolni.


Dr. Gáspár Róbert