Szilva

A szilva az egyik leggyakoribb gyümölcsünk, rendkívül változatos fajtái vannak, és általában nem igényel sok gondozást a termesztése. Ezt jelzi az is, hogy nagyon sok vadon termő szilvafát találhatunk az erdőkben, de akár a lakott területek, lakótelepek zöldövezeteiben is.

A szilva őshazája valószínűleg a Földközi-tenger keleti medencéje (Örményország, Irán, Szíria, Törökország, Görögország), de régen ismert Kínában és Dél-Amerikában is. Az ókori görög írók művei alapján tudjuk, hogy először Szíriában termesztették e gyümölcsöt, és onnan szállították át Görögországi». A Római Birodalom idején került a szilva Európa északabbra fekvő területeire. Ovidius leírásaiban már többféle szilváról számol be, melyeknek zamatát, színét és lédússágát dicséri.

A középkorban sem hagyott alább a szilvatermesztés lendülete, lényegében minden kontinensre eljutott és ismert lett. 1864-re már 150 termesztett fajtáját ismerték, mára ez a szám meghaladja a 200-at.

Európában Magyarország a negyedik legnagyobb szilvatermelő ország Románia, Németország és Bulgária után. Hazánkban a gyümölcsfák egynegyede szilvafa. A szilva iránti vonzalmunkat számos helységnév (pl. Szilvásvárad, Szilvásszentmárton), népdal (pl. „Hull a szilva a fáról"), vagy családnév (pl. Szilvási) is tükrözi. A statisztikák alapján évente kb. 7 kg szilvát fogyasztunk cl fejenként, ami nem mondható túl nagy mennyiségnek ahhoz képest, hogy milyen bőséges a hazai kínálat. Csak a színük alapján kék, zöld, sárga, vörös és lila csoportra oszthatóak a gyümölcs fajtái, ez is jelzi rendkívüli változatosságukat. A kék, a vörös és a sárga szilvákat kevésbé értékesnek tartják, mivel magasabb a savtartalmuk, így ezekből kisebb mennyiség fogyasztása javasolt.

A szilva rendkívül gazdag káliumban és vasban, emellett bőségesen található benne A- és E-vitamin, valamint rostanyag. Aszalással, lekvár- készítéssel ezek az értékes alkotórészek még inkább bekoncentrálódnak, így pl. 100 g aszalt szilva, több mint 750 mg káliumot tartalmaz. Gazdag hatóanyagtartalmának megfelelően a szilva jelentős gyógyhatásokkal rendelkezik

Antioxidáns hatás

A szilva az antioxidáns vegyületek bőséges tárházát (fenolos vegyületek, lignánok, bipirrol vegyületek, fiavonoidok, A-, C- és E-vitamin) tartalmazza, melyek a szervezetet károsító ún. szabad gyökök hatástalanításában fontos szerepet játszanak, s ezáltal védelmet nyújthatnak az érfalkárosodással vagy akár a daganatos betegségek kialakulásával szemben. Különösen sok antioxidánst tartalmaznak a sárga színű szilvafajták.

Hashajtó hatás

A szilva közismert ellenszere a székrekedésnek. Régóta használt módszer a szilvalekvár vagy aszalt szilva evése szorulásos panaszok esetén, valamint az is széles körben tudott, hogy a szilva és a tej együttes fogyasztása komoly hasmenést okozhat.

A gyümölcs hashajtó hatása több úton megy végbe. Egyrészt viszonylag magas a rosttartalma, mely a székletben vizet köt meg, és így lazítja az állagát. Ugyanakkor megfigyelték, hogy a szűrt szilvalé is hashajtó, pedig a szűréssel valamennyi rostanyagot eltávolítanak belőle. A vizsgálatok kimutatták, hogy a~szilvában található cukor, elsősorban magas gyümölcscukor és szorbit tartalma felelős a hashajtó hatásért. Ebből adódik a tejjel adott nagyon erős hatás, hiszen a tejben lévő tejcukornak is lehet szék- letürítést gyorsító képessége. Emellett a szilvában olyan fenolos vegyületek (klorogénsav, neoklorogénsav) is találhatóak, melyek szintén fokozzák a belek működését. Ezek alapján nem kell csodálkozni, hogy a szilvát évszázadok óta használjuk a székrekedés kezelésre.

Szív- és érrendszeri hatások

A gyümölcs antioxidáns hatása révén védi az érfalakat a károsító hatásokkal szemben, magas káliumtartalma pedig kedvezően befolyásolja a keringést, különösen a vérnyomás tekintetében. Ismert, hogy a magas vérnyomás egyik fő oka az, hogy túl sok sót (nátrium-klorid) fogyasztunk. Ennek ellensúlyozására éppen a káliumsók alkalmasak. így a magas vérnyomás megelőzésében, de kezelésében is jó eredményt érhetünk el a szilva rendszeres fogyasztásával. Emellett rosttartalma révén csökkenti a bélből a koleszterin felszívódását is, ennek következtében a szilva rendszeres fogyasztása a koleszterinszint csökkenéséhez vezethet.

Csontritkulás elleni hatás

A csontritkulás kialakulásában számos tényező vesz részt, ezek közül az egyik a bór hiánya. A bór viszonylag ritkán fordul elő az élelmiszerekben, azonban a szilva rendkívül gazdagon tartalmazza, főleg aszalást követően. 10 dkg aszalt szilvában megtalálható a napi bórszükségletünk (2-3 mg), így az aszalt gyümölcs rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk csontjaink egészségéért is.

Vércukorcsökkentő hatás

A szilvában található fenolos anyagok, valamint a rostok a hashajtó hatáson kívül késleltetik a szőlőcukor felszívódását a bélből, ezáltal elnyújtják annak bejutását a vérbe. Ennek következtében a szervezet cukorterhelése sokkal kiegyensúlyozottabbá válik, a hasnyálmirigy inzulin elválasztása kímélőbb és gazdaságosabb lesz. Ehhez járul még az a tény, hogy a gyümölcsben levő nagy mennyiségű szorbit és gyümölcscukor úgy szolgáltat energiát a szervezetnek, hogy egyáltalán nem használ inzulint. E hatás előnyös mind a cukorbetegség megelőzésében, mind pedig a már kialakult cukorbetegség kezelésében.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a szilvát több betegségre alkalmazzák. Többek között veseműködés serkentőként, belső vérzések csillapítójaként, valamint májbetegségek ellen használják. Ezeket a hatásokat azonban tudományos módszerekkel mindezidáig nem sikerült igazolni.


Dr. Gáspár Róbert