Mandarin
A mandarint kb. kétezer éve ismerjük, elképzelhető, hogy, akkoriban méretei még valamivel kisebbek voltak, mint ma. Feltehetően Délkelet-Ázsiában őshonos, és onnan terjedt el világszerte. Az 1800-as évekig történetéről nem sokat tudunk, nevét valószinűleg a kinai mandarinokról, azaz hivatali méltóságokról kapta, mivel hagyományosan ezeket a méltóságokat ezzel a gyümölcssel ajándékozták meg.
1805-ben két fajtája került KInából Angliába. 1850-re már a mediterrán országokban is termesztették, Amerikába is ekkoriban jutott el.
Az 1900-as évek elején a mandarin újabb rokonait hozták létre keresztezésekkel. Egy pap, Pierre Clement a mandarin és a narancs szerencsés ötvözetével egy mag nélküli, papirvékony héjú mandarint, a róla elnevezett klementint nemesitette. A mandarin és a grapefruit keresztezésével pedig létrehozták a tengelo-t (nálunk kevéssé ismert gyümölcs).
A mandarin rendkivül hidegtürő, ugyanakkor a gyümölcs igen könnyen súlyos fagyást szenvedhet, igy csak a valóban meleg területeken termelhető. Kevésbé birja a szállitást, mint más citrusfélék (narancs, citrom, grapefruit), igy meglehetősen hamar romlik, penészedik és nehezen tárolható.
A mandarin gyógyhatásairól még viszonylag keveset tudunk, magas az A-vitamin tartalma illetve a héjban található olajat illatositásra és nyugtatószerként is használják.
Antioxidáns hatás
A mandarinban hatásos antioxidáns vegyületeket találhatunk, melyek képesek megkötni a szervezetet kárositó szabad gyök mulekulákat, melyek többek között rákos elváltozásokat idézhetnek elő. Mivel a daganatok ilyen úton való keletkezése már serdülőkorban beindulhat, ezért nagyon fontos az antioxidánsban gazdag étrend a fiatalok számára. Kinutatták, hogy a mandarin hatóanyagai bőséges védelmet nyújtanak, mivel a gyümölcs elfogyasztását követően nagymértékben nő a vérben a szabad gyökfogó anyagok mennyisége. A gyümölcs sok luteint is tartalmaz, mely szintén erős antioxidáns hatással bir.
Szívvédő hatás
Ismert, hogy a citrusfélék csökkentik a szivbetegségek kockázatát. Korábban arra gyanakodtak, hogy ez a hatás A-vitamin és C-vitamin tartalmukkal van összefüggésben. Ugyanakkor vannak más vitamin dús gyümölcsök, melyek korántsem ilyen hatékonyak e tekintetben. Ennek fényében felmerült a lehetőség, hogy más anyagok felelősek a hatásáért. Kimutatták, hogy más citrusfélékben polifenol vegyületek találhatók, melyek antioxidáns hatásuk révén védenek a szivbetegségekkel szemben. Az is kiserült, hogy a legerősebb szivvédő hatással a mandarin rendelkezik, megelőzve a grapefruitot és a narancsot.
A-vitamin pótló hatás
A mandarinban sok A-vitami, valamint A-vitamin előanyag található. A legismertebb A-vitamin előanyag a béta-karotin, de emellett rendkivül gazdag kriptoxantinban is, mely a béta-karotin mellett a második számú A-vitamin képződési forrás. Az A-vitamin hiányáról általában azt tudjuk, hogy farkasvakságot okoz, azonban ez már súlyos hiánytünetként kezelendő. Kisebb mértékű A-vitamin hiány könnyebben és viszonylag észrevétlenül alakulhat ki, melyet elsősorban bőrszárazsság és hámlás, valamint a haj fénytelensége és töredezettsége jellemez. Emellett a körmök is törékennyé válnak. Bármilyen meglepő, de a fejlődő országokban az A-vitamin hiánya a leggyakoribb a vitaminhiányos állapotok közül, azonban hazai körülmények között sem ritka. Különösen veszélyeztettek a terhes nők és a szoptatós anyák. Itt el kell mondani, hogy számukra nem ajánlottak a multivitamin készitmények, mert azokból könnyen tús is adagolhatják a vitamint, érdemes tehát a természetes forrásokat keresni, melyek biztonságosan használhatóak. Emellett A-vitamin hiánya fenyegetheti a gyakran fogyókúrázókat, akik alultálálással kivánnak megszabadulni a súlyfeleslegtől, valamint az időseket, akik gyakran egyoldalúan táplálkoznak. Mindannyiuk számára jó A-vitamin forrás a mandarin, melynem csak egészséges, hanem nagyon izletes is.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a mandarint a külföldi tapasztalatok alapján csonerősitőnek, vérszegénység ellen, vérrögképződés gátlónak, koleszterinszint csökkentőnek, immunerősitőnek, hormonzavarok kezelésére, hasfogónak, tüdőgyulladásra, megfázásra és nyálkahártya védőszernek javasolják. A fenti hatásokat tudományos módszerekkel azonban eddig nem sikerült igazolni.
Dr. Gáspár Róbert
