13. Csontritkulás

Mit kell tudni az osteoporosisról?

Az osteoporosis (szó szerint lyukacsos, szivacsos csont), azaz a csontritkulás csendesen és fájdalommentesen gyengíti 25 millió amerikai csontjait. A korábban életerős, robusztus csontok fokozatosan elvékonyodnak, belsejük lágy és szivacsos lesz, ennek eredményeképpen könnyen törnek. Az osteoporosis 1,3 millió törést okozhat évente. A csípőcsont törése egy életre lenyomoríthat, sőt még halált is okozhat. A gerinc törése miatt pedig, noha fájdalommentes, a sérült veszíthet magasságából, ami gerincferdüléshez vezet.

Honnan tudhatjuk, hogy már kialakulóban van a betegség?

  Orvosi segítség nélkül sehogy, amíg egy csonttörés vagy testmagasság-zsugorodás nem jelzi – de ez már túl késő, mert azt jelenti, hogy a betegség kifejlődött. Legjobb a korai diagnózist orvosokkal elvégeztetni, megbízható egészségügyi központokban.
  Ha középkorúak vagy már idősebbek vagyunk, több kockázati tényezővel is számolhatunk:
    – mozgásszegény életmód (ülőmunka),
    – a változás kora (menopauza),
    – magas fehérjetartalmú ételek fogyasztása,
    – alacsony ösztrogénszint,
    – cigaretta, koffein, alkohol.

Hogyan fejlődik ki az osteoporosis?

  A normális csontok erő és vastagság tekintetében kb. 35 éves korig állandóan nőnek. Ekkor a folyamat fokozatosan megfordul, és minden évben kis mennyiségű csontot veszítünk. Ez a veszély a nőknél a menopauza után felgyorsul, és 7–15 éven át tart. Amikor a kockázati tényezők megjelennek, a csontvesztés folyamata felgyorsul, és csontritkulás alakulhat ki.
  Noha általában az idősebb nők betegségének tekintették, az áldozatok 20 százaléka férfi.

Hogyan kezelhető a csontritkulás?

  – Ösztrogénterápia. Alkalmazásával lelassul a csontvesztés, de megnő a méh- és mellrák, a vérrögök kialakulásának és az epehólyag megbetegedésének kockázata, súlyosbítja a magas vérnyomást és a cukorbajt, a nők pedig időnkénti méhbiopsziák kilátásaival néznek szembe. Az igen komoly esetekben azonban a jótékony hatásoknak a kockázatok fölé kell kerekedniük.
  – D-vitamin. A szervezet a kalcium felszívásához használja, de szinte minden amerikai többet szed, mint amennyire szüksége van, és a további, pótlólagos adagok nem bizonyultak jótékony hatásúaknak.
  – Fluorid. Kísérletileg használják, de a hosszú távú eredmények még vitatottak.
  – Kalcium. A World Health Organization napi 500 milligramm kalciumot ajánl, miközben különböző amerikai egészségügyi szervezetek 800–1500 milligrammot. Ám a világ népeivel kapcsolatos legtöbb tanulmány csak igen kevés vagy semmi kölcsönhatást nem mutat a kalciumbevitel és a csontsűrűség között.
  – Testgyakorlás. A csontok nem erősödnek és nem vastagodnak rendszeres, súlyt hordozó testmozgás nélkül – mint amilyen például a gyaloglás. Ásványi anyagaik visszatartása érdekében a csontoknak nyomásra, húzásra, tolásra és súly ellenében érvényesülő csavarásra van szükségük. Ezt a súlytényezőt jól demonstrálták az első asztronauták. Noha még az űrben is hűségesen végezték tornagyakorlataikat, visszatérésükkor az osteoporosis elváltozásainak kezdeti tüneteit mutatták. Szinte minden típusú aerobicgyakorlat jó hatással van a testre, amire viszont a csontoknak leginkább szükségük van, az egy kiadós ingerhatás.
  – Alacsony fehérjetartalmú étrend. Ez a legígéretesebb terápia a látóhatáron. A szervezet a túl sok fehérje anyagcseréjénél kalciumot használ fel, s a veséken keresztül kiöblíti. Tanulmányok mutatják, hogy a csontok mindig veszítenek kalciumtartalmukból, amikor túl magas a proteinbevitel, tekintet nélkül arra, hogy mennyi kalciumtartalmú ételt fogyasztunk, vagy mennyi kalciumpótlékot nyelünk le.

Miért gondolhatunk arra, hogy talán a fehérje a bűnös?

  Az eszkimók olyan táplálékot fogyasztanak, melyeknek igen magas mind a fehérje- (250–400 g/nap), mind pedig a kalciumtartalma (1500-2500 mg/nap). Magas kalciumbevitelük és igen aktív életvitelük ellenére a világ valamennyi népe között náluk a legmagasabb az osteoporosis előfordulásának aránya.
  Az afrikai bantu törzsek pedig átlagosan 47 gramm fehérjét fogyasztanak, és még 400 mg-nál is kevesebb kalciumot, azt is többnyire növényi táplálékokból. Ennek ellenére a bantu asszonyok, akik átlagosan tíz vagy még ennél is több gyermeket hordanak ki – ami igen különleges feladatot ró a kalciumtartalékokra –, lényegileg mentesek az osteoporosistól.
  Ezzel ellentétben a bantuk rokonainál, akik kivándoroltak az Egyesült Államokba és átvették az amerikai táplálkozási szokásokat, végül ugyanolyan mértékben kialakult az osteoporosis, mint a többi amerikainál.

Hogyan lehet megelőzni?

  A legtöbb nép szerte a világon átlagosan 200–400 mg kalciumot vesz magához naponta anélkül, hogy osteoporosis alakulna ki náluk. Furcsa ellentmondás, hogy az osteoporosis szinte járványszerű az Egyesült Államokban, ahol a kalciumban gazdag tejtermékek és kalciumpótlékok fogyasztása a legmagasabb a világon.
  Az észak-amerikaiak két-háromszor több fehérjét esznek, mint amennyire szükségük van. Ha a fehérjefogyasztást 50-60 grammos naponkénti mennyiségre korlátoznák, s a naponta rendszeresen végzett testmozgást egészséges étrenddel társítanák, győzhetnének a törékeny csontok ellen vívott csatában.