12. A cukorbaj

Lefegyverző betegség

Az elmúlt időkben a diabétesz diagnózisa olyan volt, mint a lepráé: ha egyszer megkapta valaki, nemigen szabadult tőle, és egy életen át hordozott gyűlöletes terhekkel járt együtt. Azonban ma már sokan aratnak diadalt a cukorbaj felett: normalizálják vércukorszintjüket és az inzulintól is megszabadulnak azáltal, hogy egészséges életvitelre térnek át.

Mi is pontosan a cukorbaj? Vajon örökölhető-e?

  A cukorbetegség akkor alakul ki, amikor a szervezet képtelenné válik arra, hogy a vérben veszélyes szintet elérő glükózt (cukor) kezelje. Az inzulin – egy hasnyálmirigyhormon – képessé teszi a testsejteket arra, hogy felhasználják a glükózt, s így leszállítja a magas vércukorszintet.
  Kétféle cukorbaj létezik. Az első a cukorbetegek 5 százalékát érinti. Ők általában sovány emberek, s csak ritka esetben túlsúlyosak. Ez a fajta cukorbaj gyakran örökletes, és általában gyermek- vagy ifjúkorban kezdődik, ezért ifjúkori cukorbajnak is nevezik. Mivel ezek a betegek nem tudnak meglenni inzulin nélkül, hivatalosan inzulinfüggő diabétesz mellitusnak nevezik a betegséget.
  A második típusú cukorbaj egészen eltér ettől: felnőttkori, más néven nem inzulinfüggő diabétesznek nevezik. Becslések szerint 15 millió amerikait sújt. Ez a fajta cukorbaj általában az 50 éven felüli embereket gyötri, azokat, akik egyre inkább elhíznak. Az ifjúkori diabétesszel ellentétben a legtöbb ide tartozó cukorbetegnek rengeteg inzulin van a szervezetében, amikor diagnosztizálják, de valami gátolja, s nem tudja tenni a dolgát.

Mi váltja ki a felnőttkori cukorbajt?

  Tanulmányok igazolják a zsírral való erőteljes kapcsolatát, mind az étrendben, mind pedig a szervezetben lévő zsírokra vonatkozóan. Ez a betegség ritka a világ azon területein, ahol alacsony a zsírfogyasztás és szokatlan az elhízás.
  A felnőtt cukorbetegek esetében legtöbbször nem a hibás hasnyálmiriggyel van baj, amely nem képes elegendő inzulint termelni, hanem az inzulinérzékenység hiánya okozza a problémát. A sejtek inzulinnal szemben tanúsított ellenállása közvetlen kapcsolatban van a túlsúllyal és az étrendben lévő túl sok zsiradékkal.

Nem a cukor a bűnös?

  Dr. James Anderson, a Kentuckyi Orvostudományi Egyetem klinikai táplálkozástudományi tanszékének professzora, a cukorbetegség elismert szaktekintélye igen nagyra értékelte az étrend összeállításának hatását a vércukorszintre. Ahogyan mások is tették előtte, dr. Anderson képes volt arra, hogy sovány, egészséges fiatalembereket enyhén cukorbeteggé tegyen azáltal, hogy két héten át gazdag, 65 százalék zsiradékot tartalmazó étrenden tartotta őket. Egy hasonló csoport tagjait pedig 10 százalék zsiradékkal és napi fél kiló cukorral táplálták, s 11 hét alatt egyiküknél sem fejlődött ki cukorbaj, amikor a kísérlet véget ért.

Mi a betegség kezelésének legjobb módja?

  Néhány egészségügyi központ meggyőzően bemutatta, hogy a legtöbb felnőttkori cukorbeteg gyakran néhány héten belül normalizálni képes a vércukorszintjét, ha zsírszegény, rostban gazdag, egyszerű étrenden él, és mindezt testgyakorlással párosítja.
  A zsír, olaj és az állati eredetű zsírok csökkentése az étrendben nagyon nagy szerepet játszik a betegség leküzdésében. Amikor kevesebb zsírt fogyasztunk, kevesebb zsír kerül a véráramba is. Ez pedig egy komplikált folyamatot indít el, fokozatosan felszabadítva az inzulint, amely ekkor már képes a véráramból a sejtekbe hatolni. A felnőttkori cukorbetegek, akik a napi zsírbevitelt az összkalória 10-15 százalékára szállították le, nem egészen nyolc hét alatt a normális értékek közé szorították vissza vércukorszintjüket. Végül sokan képesek egészen megszabadulni a diabetikus gyógyszerektől, piruláktól és injekcióktól.
  A természetesebb, rostban gazdag táplálék fogyasztása fontos szerepet játszik a betegség visszaszorításában, mivel segít stabilizálni a vércukorszintet. Amikor az elfogyasztott táplálék nem megfelelő arányban tartalmaz rostot, a vércukorszint felszökhet. Normális esetben egy inzulinlöket közömbösíti ezt. Azoknak, akik finomított ételeket, italokat és rágcsálnivalókat fogyasztanak – amelyek kalóriatartalma magas, de kevés bennük a rost –, a nap folyamán hol magas, hol pedig alacsony a vércukorszintjük. A magas rosttartalmú ételek lecsillapítják ezeket a vércukor-ingadozásokat és stabilizálják az energiaszintet.
  Az aktív mozgás is inzulinszerű reakciót vált ki azáltal, hogy gyorsabban elégeti az üzemanyagot (a vércukrot és a zsírsavakat).
  Gyakran elég a testsúly normalizálása, hogy a vércukorszint visszaálljon a normálisra. A zsírszegény, gazdag rosttartalmú táplálék óriási segítséget nyújt ebben, csakúgy, mint a rendszeres, aktív testgyakorlás.

Mi történik az ifjúkori cukorbetegségben szenvedőkkel?

  Az inzulinfüggő vagy fiatalkori cukorbetegeknek mindaddig inzulint kell kapniuk, egész életükben, amíg a hasnyálmirigy-átültetés elérhető nem lesz. A magas rosttartalmú, zsírszegény táplálkozás azonban segíthet lecsökkenteni a kívánt inzulinmennyiséget, amely a stabil vércukorszint fenntartásához és a keringési komplikációk állandó fenyegetettségének csökkentéséhez szükséges.
  A National Institutes of Health szerint ma egy újszülött, aki hetven évig fog élni, egy az öthöz eséllyel cukorbeteg lesz, ha a cukorbetegség elterjedésének jelenlegi aránya fennmarad. Ennek nem kellene így lennie! Ugyanazok az életmódszabályok, amelyek lefegyverzik és normalizálják a felnőttkori cukorbaj számos esetét, megelőző hatásúak is egyben.
  Fogjunk hozzá most! Győzzük le a cukorbajt, még mielőtt kialakulna!