Palástfű

Palástfű

A nép ajkán ugyancsak többféle - farkastalp, oroszlántalp, karéjos bokái, Boldogasszony palástja, vagy tenyere -néven ismert növény erdõszéleken, utak mentén, domboldalakon, magasabban fekvõ nedves réteken és hegyvidékeken nõ." Hét-kilenc karéjú, félköralakú levele van, szívós, nem túl magas száron, ernyõcskében csoportosulva, apró, zöldessárga virága áprilistól júniusig, néha még tovább is viríthat. Némely vidéken Ûrnapján kis koszorút kötnek belõle, amely-lyel aztán a házi szentélyben a Megváltó fejét díszítik. A palástfû levelei néha a földhöz lapulnak, és hajnalonta a közepükön harmatcsepp jelenik meg, mely gyöngyként csillog. Ezer méter fölötti magasságokban találjuk az ezüstös palástfüvet, amely mészkõ- és õskõzettalajon egyaránt megterem. A palástfúbõl és az ezüstös palástfûböl is a teljes növényt gyûjtjük a virágzás idején, késõbb csak a leveleit, amiket aztan a padláson megszárítunk. Már a német neve (Frauenmantel = „nõi kabát") eleve jelzi, hogy mindenekelõtt nõknek való gyógynövényrõl van szó. Amióta a kereszténység létezik, Szûz Mária áldása van rajta.

Nemcsak azért, mert a palástfû segít menstruációs zavarok, fehérfolyás, alhasi panaszok és a klimaxos rosszullétek er.tién, hanem mert már a kezdõdõ pubertás idõszakában kedvezõen hat a nõi szervezetre, cickafarkkal együtt alkalmazva. Hogyha fiatal lányoknál a menstruáció orvosi gyógyszerelésre sem áll be a havi rendszerességre, cickafarkkal keverve a palástfû (egyforma mennyiséget véve mindkettõbõl) egyenesbe hozza a dolgot. A palástfûnek összehúzó hatása van igen gyorsan gyógyít, ugyanakkor használják vízhajtóként és szíverõsítõ szerként is, sebláz, gennyezõ sebek és elhanyagolt fekélyek esetén is. A palástfûteát mint a legjobb szerek egyikét ajánlhatjuk foghúzás utánra. Egy napon belül begyógyítja a sebet, ha többször öblögetünk. Megszünteti az izom- és végtaggyengeséget, és segít vérszegénység esetén is.

Szülés utáni sérülések, nehezen szülõ nõknél alhasi petyhüdtség esetén, koraszülésre hajlamos nõknél terhesség megtartásában, a méhszalagok megerõsítésében igen sokat segít a palástfû. A harmadik hónaptól palástfûteát kellene fogyasztania minden olyan nõnek, akiknek ilyesfajta problémái vannak. Egyetemes gyógyszer az összes nõi bajokra, betegségekre, pásztortáskával együtt még a méhelõesés és lágyéksérv esetén is segít. Az utóbbi említett esetekben napi négy csésze palástfûteát kell inni, ezt lehetõség szerint frissen szedett növénybõl készítjük, és napközben kortyonként fogyasztjuk. Ezenkívül a szóban forgó testrészeket masszírozzuk pásztortáska-tinktúrával (lásd a Pásztortáska címû fejezetben a Felhasználási módok-nál), méhelõesésnél a hüvelytõl fölfelé haladva végezzük a bedörzsölést külsõleg. A kezelést kiegészíthetjük cickafark-ülõfürdõvel: 100 gramm gyógyfüvet adunk egy fürdõhöz, hetenként összesen háromról van szó, mert a fürdõvizet még kétszer felmelegíthetjük.

Elõdeink e növényt sebgyógyításra használták, külsõleg és belsõleg, valamint törésekés epilepszia ellen. Következzék egy idézet egy igen régi füvészkönyvből: „Ha valamilyen nyavalya gyötör bárki emberfiát, légyen az ifjú vagy vén, forraljon egy meszely vízben két marék palástfüvet annyi ideig, míglen egy tojás keményre fő és igyék abból."

A mai népi orvoslásban ismét a megérdemelt helyet foglalja el. Különösen a svájci Künzle tisztelendő hangsúlyozza: „A nőgyógyászati műtétek kétharmada teljesen feleslegessé válna, ha idejében vagy hosszabban alkalmaznák ezt a gyógyfüvet; ugyanis gyógyít minden altesti gyulladást, lázat, égést, gennyedést, fekélyt és törést. Minden gyermekágyas asszonynak 8-10 napig bőségesen kellene innia ebből a növényből; ha ezt az isteni adományt ismerték volna, bizony sok gyereknek élne még az édesanyja és sok kétségbeesett özvegyembernek lenne még felesége. Külsőleg, összezúzva és borogatásként a palástfű gyógyít sebeket, szúrást, vágást. Ennek a teának a folyamatos fogyasztásától azok a gyerekek is megerősödnek, akiknek a jó táplálkozás ellenére fejletlenek az izmaik."

Az alhavasi, magasabban fekvő helyeken nőtt palástfüvet a nép ezüstös palástfűnek is nevezi, mert leveleinek az alja ezüstösen csillog. Az ezüstös palástfű különösen elhízás ellen jó. Naponta két-három csészével elég meginni, hogy kedvező hatását kifejtse. Rossz alvás esetén is segít; a cukorbajosoknak gyakran kellene inni belőle. A gyengécske kisgyerekek szemlátomást megerősödnek, ha fürdővizükbe palástfüvet, még inkább ezüstös palástfüvet keverünk. Egy fürdőhöz kb. 200 gramm kell belőle (lásd Az általános rész cím alatt a Teljes fürdő-nél).

Pásztortáskával összekeverve, amint azt a Pásztortáska című fejezetben majd kifejtem, izomsorvadás, súlyos és gyógyíthatatlannak látszó izombetegségek esetén is segít. Még szklerózis multiplexnél is alkalmazzák ezt a kiváló gyógynövényt.

Burgenlandból arról értesítettek, hogy a palástfűtea belsőleg fogyasztva és szívtáji lemosáshoz külsőleg alkalmazva súlyos szívizomkárosodás esetén is rövid időn belül jelentős javulást hozott.

Lám, a Jóisten kegyesen minden betegségre teremtett gyógyfüvet; nem lehetünk elég hálásak Őnéki mindezért!

FELHASZNÁLÁSI MÓDOK

Teakészítés: 1 púpozott teáskanálnyi füvet adunk 7 liter vízhez. Csak forrázzuk, rövid ideig állni hagyjuk.

Pakolás: a friss növényből megfelelő mennyiséget megmosunk, egy deszkán összezúzzuk és felrakjuk.

Fürdőadalék: egy teljes fürdőhöz 200 gramm szárított vagy néhány marék friss füvet adunk, egy vödör hideg vízben éjszakára beáztatjuk, másnap az egészet fölmelegítjük és ezt a folyadékot a fürdővízbe öntjük (lásd még Az általános részben a Teljes fürdőnél).