11. A rák

Önmagunk okozta rákos megbetegedések

Igen sok rákos betegségről kiderül, hogy a betegek saját maguk idézték elő. Azáltal okozzuk ezeket, amit eszünk, iszunk, ahol élünk és dolgozunk, amit belélegzünk – a környezeti tényezők meghatározhatják, hogy bekerülünk-e a rákos megbetegedésekről szóló statisztikákba, vagy sem.

Ez azt jelenti, hogy magunkban hordozzuk a rákot?

  Az orvostudomány nagy lépéseket tett és tesz a rákos megbetegedések korai felismerése és az egyre jobb és jobb kezelések irányába. Ám ezek az erőfeszítések többnyire már a betegség kialakulása után történnek. A szomorú igazság az, hogy sok rákos eset tekintetében állandóan emelkedik az összes halálesetek aránya. Négyből egy amerikai életének a rák vet véget.
  Ez a tendencia azonban visszafordítható. Egyszerűen csak elővigyázatosnak kellene lennünk. Ha megtennénk azokat az óvintézkedéseket, amelyekről már tudunk, a rákos esetek 70-80 százaléka megelőzhető lenne.

Nem teszünk meg szinte mindent, hogy elkerüljünk egy ilyen rémítő betegséget?

  Szinte mindent megteszünk – talán csupán az életmód-változtatást kivéve.
  Vegyük például a tüdőrákot. Ez a rákfajta több férfit és nőt öl meg az Egyesült Államokban, mint bármi más. A Surgeon General (az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak főparancsnoka) 1964-ben tartott beszámolója óta tudjuk, hogy a tüdőrák közvetlen módon összefügg a cigarettázással. Igaz, hogy milliók felhagytak ezzel a szokással, Amerikában mégis minden negyedik felnőtt dohányzik. A rákos megbetegedések (tüdő, ajak, száj, nyelv, torok és nyelőcső) megelőzhetők, ha az emberek egyszerűen abbahagyják a dohányzást. Ez a hólyagrákos megbetegedések felét is megelőzné.

Néhány rákféle valóban összefügg az étrenddel?

  Férfiaknál a második és harmadik leggyakrabban előforduló rákos megbetegedés a prosztata- és a vastagbélrák. Nők esetében pedig ezen a két helyen a mell- és a vastagbélrák szerepel. A széles körű kutatások eredményeként számos bizonyíték mutat arra, hogy e rákesetek 50 százalékát a táplálkozással lehet összefüggésbe hozni: túl sok zsiradék, túlsúly.

Mi a helyzet a vegyi anyagokkal és rovarirtó szerekkel?

  Karcinogének – azaz rákot kiváltó vegyi anyagok – például az élelmiszer-adalékok, tartósítószerek, ízfokozók, rovarirtó szerek és más kémiai anyagok, amelyeket magunkhoz veszünk, amikor élelmiszereket termesztünk és vásárolunk. Azonban csak az összes rákos megbetegedés 2 százaléka hozható összefüggésbe hitelt érdemlő módon ezekkel az anyagokkal. Viszont naponta erőteljesen gyarapodnak a rák és az olyan étkezési tényezők közötti kapcsolatra vonatkozó bizonyítékok, mint amilyen a zsír és a rost.
  A szazadforduló étrendjével, étkezési szokásaival összehasonlítva az átlagos amerikai ma 36 százalékkal több zsiradékot és egyharmaddal kevesebb rostot fogyaszt. A világ azon területein, ahol alacsony a zsírfogyasztás, viszont magas a rostbevitel, szinte elhanyagolható a vastagbél-, mell- és prosztatarák előfordulása. Az Egyesült Államokban, Kanadában és Új-Zélandon, ahol az étrend rostszegény és zsírban gazdag, az efféle rákos megbetegedések aránya jóval magasabb.

Nem inkább a faji különbségek adnak magyarázatot ezekre az eltérésekre?

  Ugyanezt a kérdést tették fel a kutatók is. Megállapították például, hogy a falvakban és vidéken élő japánok esetében ritkábban fordulnak elő ezek a rákos megbetegedések. Hagyományos rostfogyasztásuk magas, zsírbevitelük pedig átlagosan csupán 15-20 százaléka az étrendnek. Ám amikor kivándoroltak Amerikába, s elfogadták a nyugati étrendi szokásokat és életmódot, e rákfélék előfordulási aránya drámai módon megnövekedett a körükben is, és nemsokára egyenlő lett az amerikaiakéval.

A zsír vagy a rost hogyan gyakorol befolyást a rák kialakulására?

  Nincs még minden válasz a birtokunkban, de a rák a karcinogénekkel kapcsolatos – olyan kémiai ingeranyagokkal, amelyek idővel rákos elfajulásokat okozhatnak. Az egyik példa az epesav. A táplálékban lévő zsírmennyiség hatással van, illetve meghatározó a szervezet termelte epe mennyiségére. A béltraktusban ezek közül az epesavak közül néhány irritáló karcinogénelegyeket alkothat. Minél hosszabb ideig érintkeznek e vegyületek a vastagbéllel, annál nagyobb az ingerhatás.
  Itt kerül be a képbe a rost. Rostszegény táplálék fogyasztása esetén az anyag lassan halad át a beleken: gyakran 72 órát, de akár 7 napot is igénybe vesz, amíg megteszi az utat a bejárattól a kijáratig. A rost felszívja a vizet, mint a szivacs. Ez segít feltölteni a beleket, és fokozott aktivitásra serkenti őket. Magas rosttartalmú étrend fogyasztásánál a táplálék 24–36 óra alatt áthalad a beleken.
  Ez két úton is segít a vastagbélen. Lerövidíti azt az időt, amíg ingerlő anyagoknak van kitéve, és felhígítja az ingeranyagok koncentrációját a rost vízvisszatartó képességénél és elkülönítő hatásánál fogva.

Mit kell tudni a többi rákfajtáról?

  A sok zsírfogyasztás elnyomja a test immunrendszerében működő fontos sejtek aktivitását. Ezt a hatást kimerítően tanulmányozták a mellrákkal összefüggésben, és talán hathat más ráktípusok esetében is.
  A túlzott alkoholfogyasztás megnöveli a a nyelőcső- és hasnyálmirigy-rák kockázatát, és azoknál is ezt teszi, akik dohányoznak. A túlsúly megnöveli a mell-, a vastagbél- és a prosztatarák kockázatát. Vannak továbbá olyan anyagok, amelyek miatt ugyancsak kialakulhatnak rákos elváltozások: ilyenek az azbeszt, az elégtelen égés füstje, a passzív dohányzás és a toxikus vegyi anyagok.
  A négy életstílus-tényező – ne dohányozzunk; ne fogyasszunk alkoholt; fogyasszunk magas rosttartalmú, zsírszegény, vegetáriánus táplálékot; legyen normális a testsúlyunk – közel 75 százalékban megelőzheti a társadalmunkban ma fellelhető rákfajták kialakulását. Ahelyett, hogy négy amerikaiból egy rákban halna meg, a kockázat egy a húszhoz mértékben csökkenthető lenne – és ez nem képtelen, megvalósíthatatlan álom!