Acsalapu

Acsalapu
(Petasites officinalis)

Az acsalapu folyók, patakok partján, árkokban és erdõszéleken nõ. Lényegesen nagyobb, mint a martilapu, amelynek a családjába tartozik. Kalapnagyságú levelei enyhén fogazott szélûek, fonákuk szürkés-molyhos. A piszkosfehértõl a halványrózsaszínbe játszó fészekvirágzata laza fürtben virít a szár csúcsán.

A lázcsillapító hatású gyökerét gyûjtjük, (még a virágzás elõtt), amelynek a nagy pestisjárványok idején igen nagy jelentõséget tulajdonítottak. Láz, légszomj, köszvény és epilepszia ellen használjuk izzasztó teaként. Egy-két csészével igyunk meg belõle napközben kortyonként.

A nagy, friss leveleket nemcsak ficamos, rándult, feltört lábra rakhatjuk fel. de mindenfajta égés, rosszindulatú fekély és égési seb gyógyítására is használhatjuk.


FELHASZNÁLÁSI MÓDOK

Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret 7 liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszûrjük. Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre. Naponta többször ismételjük.