Rebarbara

Vannak olyan növények, melyek hazánkban nem terjedtek el, pedig gond nélkül megteremnek, bizonyított gyógyhatásúk van, és ráadásul igen jó ízű ételeket lehet belőlük készíteni. Ilyen a rebarbara is.

A rebarbara valószínűleg Kínában őshonos, már Kr. e. 2700 körül, mint hashajtó gyógynövényt termesztették. Egyes elképzelések szerint a Volga-mentén is sok volt beló'le, lehetséges, hogy a nevét is a folyó ősi nevéről (Rha) kapta. A Rha-barbarum a növény régi elnevezése volt.

A rebarbara Európába Marco Polo révén érkezett, Velence pedig az egyik legnagyobb rebarbara kereskedő volt akkoriban. Salerno híres iskolájában ez időben már oktatták a növényt, és számos patika tartott belőle készült orvosságot. Azonban csak az 1700-as évek végére került a rebarbara az európai asztalokra, mint étel. Leginkább különféle tészták és piték töltésére használták.

A18-19. században elsősorban Angliában többen foglalkoztak különféle rebarbara fajok kipróbálásával és nemesítésével, de végül mégis csak az eredeti kínai fajta bizonyult a legjobbnak. Ugyanebben az időszakban lett ismert a növény Amerikában is, 1822-re több államban már a piacokon is árulták, annyira népszerű lett.

Érdekesség, hogy a rebarbara belekeveredett a 19. századi ópium háborúba is. A kínai császári tisztviselő, Lin Zexu állítólag levelet írt 1839-ben Viktória királynőnek, amiben azzal fenyegette meg, hogyha a britek nem fejezik be az ópiummal való kereskedést Kínából, akkor Kína megvonja a tea és rebarbara exportját tőlük, amibe - véleménye szerint - a barbár idegenek bele fognak pusztulni. Nagy valószínűséggel a levelet senki nem fordította le a királynőnek, így soha nem tudta meg, mit üzent a derék tisztviselő. Ugyanebben az évben ugyanerről Cantonban Lm Zexu írt az ott levő brit kereskedőknek is, akik a fejvesztett menekülés és kétségbeesés helyett hajóikról ágyútűzzel válaszoltak. Egyesek szerint így kezdődött ez a furcsa háború.

Szerencsére a rebarbara alapvetően egy békés és hálás növény, ráadásul számos gyógyhatását sikerült igazolni. A növénynek a szárát érdemes ételként elkészíteni, mivel a levele és a gyökere nagyon sok oxálsavat tartalmaz, amely a főzéssel kioldódik és elősegítheti a vesekőképződést. Külsőleg a rebarbara kivonatát zsályával kombinálva ajak herpesz kezelésére is sikerrel alkalmazzák.

Emésztőrenszeri hatás

A rebarbara elsősorban székrekedés elleni hatásáról ismert, ez azonban ételként fogyasztásakor kevéssé jelentkezik, mivel a fő hatóanyagok a gyökértörzsben találhatók, nem pedig a szárban. A szárított gyökértörzset gyógyszertárakban meg lehet vásárolni és tea készíthető belőle. Ezenkívül a belőle készült kivonta különféle recept nélkül kapható hashajtó készítményben is előfordul.

Kimutatták azt is, hogy a rebarbara fogyasztása javítja a gyomor-bélrendszer keringését, ami segítséget jelenthet pl. a stressz okozta gyomorfekély kezelésében és megelőzésében, mivel a gyomornyálkahártya vérellátásának javulásával fokozódik a fekéllyel szembeni védelem.

Vesevédő hatás

A krónikus vesebetegségek egyik végzetes következménye a vesefib- rózis, melynek kezelésére nagyon szűk lehetőségek állnak rendelkezésre. Egyre több a bizonyíték arra, hogy a rebarbara és más kínai gyógynövények képesek lassítani ezt a folyamatot. Egyes vizsgálatok szerint a rebarbara képes késleltetni a dialízis kezelés szükségességét. Mindebből az is következik, hogy nagy valószínűséggel az egészséges vesére is jótékony hatással bír.

Antibiotikum erősítő hatás

Egy kínai vizsgálat szerint a rebarbara képes erősíteni egyes antibiotikumok hatását. Terápiás szempontból az egyilc legproblémásabb helyzet a kórházon belül terjedő, ún. nosocomiális fertőzés, melyre az jellemző, hogy általában olyan baktériumtörzsek okozzák, melyek rendkívül ellenállók a gyógyszerekkel szemben. A kezelés során azt találták, hogy a betegek gyógyulási és életben maradási esélyei javultak, ha az antibiotikum
mellé rebarbarát is kaptak. Mindezidáig ez az egyetlen ilyen tapasztalat, de ez nem zárja ki azt, hogy más esetekben is hasznos lehet a növény és a gyógyszerek kombinációja.

Daganatellenes hatás

A rebarbara gyökértörzsében nagy mennyiségben, többi részében kisebb koncentrációban találhatók olyan fenolos vegyületek, melyek képesek egyes tumorsejtek növekedését meggátolni, vagy pedig programozott sejthalálukat (apoptózis) elősegíteni. Különösen hatékonynak találták különféle szájüregi rákokkal szemben. Feltételezhető, hogy a növény rendszeres fogyasztása jelentősen csökkeni a daganatok kialakulásának kockázatát.

Érrendszeri hatások

A rebarbara jótékony hatással bír az erekre. Ennek oka, hogy jelentősen csökkenti a koleszterinszintet, de nem csökkenti a jó koleszterin mennyiségét. Ebben nagy szerepe van a benne található rostanyagoknak. Kedvezően befolyásolja egyes véralvadási tényezők és immunrendszeri szabályozó anyagok szintjét. Mindez azt eredményezi, hogy az általános érvédelem mellett hatékony kiegészítője lehet a terhességi magas vérnyomás kezelésének, ahol hatásainak együttese nagymértékben csökkentheti a kockázatot.

Agyi sérülés utáni felépülés elősegitése

A súlyos agyi sérülések gyakran járnak magas testhőmérséklettel, veseelégtelenséggel, gyomor bevérzésekkel és megnövekedett koponyaűri nyomással. Egy kínai vizsgálat szerint az ilyen állapotban lévő betegeknek adott rebarbara kivonat csökkentette testhőmérsékletüket és ritkította a gyomorvérzések számát. Ezek alapján a rebarbarából készült kivonatok jó kiegészítésül szolgálhatnak az intenzív ellátásban részesülő súlyos betegek számára.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a rebarbarát a fentieken kívül máj- és epebántal- makra, valamint sebgyógyulásra ajánlják. Ilyen hatásokat azonban mindezidáig nem sikerült vele kapcsolatban bizonyítani.



Dr. Gáspár Róbert