Meggy

A meggy rendkívül zamatos és éri nem túl édes gyümölcsünk, a cseresznye közeli rokona (angolul „savanyú cseresznye" az egyik elnevezése. utalva ízére és a cseresznyével való rokonságára). Története szorosan egybeforrt a cseresznye történetével.

A cseresznye és a meggy őse valószínűleg az Ázsiában honos vad- cseresznyék voltak, melyeknek számos fajtája igen mérgező anyagokat tartalmazott. A kínaiak már 3000 évvel ezelőtt termesztették, de ismerték az ókori Egyiptomban, Görögországban és a Római Birodalomban is. Plinius írásaiban (Kr. u. 1. század) 8 féle „cseresznyefajtát" mutat be, melyek között már cseresznye- és meggyfélék is voltak. A Római Birodalom bukását követően c gyümölcsök művelése hanyatlásnak indult., európai újra bevezetésük csupán a 17. században történt meg. A nemesítések számos országban indultak be, köztük Angliában. Olaszországban és Franciaországban is. Jelenleg mintegy 300 meggyfajtát ismerünk világszerte.

A meggy nem mindenhol népszerű és ismert. Sok országban úgy tartják, hogy a meggyet nyersen nem is lehet fogyasztani, csak főzést vagy sütést követően, mivel túlságosan savanyúnak és savasnak találják (a meggy egyik másik angol elnevezése a „pie cherry" azaz „pitecseresznye", utalva arra. hogy csak süteménybe sütve jó az íze). Magyarországon a gyümölcs rendkívül kedvelt mind nyersen, mind süteményben, mind pedig befőttként. A meggynek rendkívül magas az A-vitamin tartalma (mintegy 9-szerese a cseresznyének, ezenkívül sok B-vitamin, kálium és vas is található benne. A köztudatban rendkívül sok gyógyhatást tulajdonítanak neki, ugyanakkor a tudományos vizsgálatok elég kevés adatot tartalmaznak e tekintetben.

Antioxidáns hatás

A meggy számos antioxidáns vegyületet tartalmaz, melyek képesek megkötni a szervezetet károsító szabad gyököket. Hatásossága a szeder és az áfonya antioxidáns hatását közelíti meg, de valamelyest gyengébb azoknál. Ugyanakkor elég erős ahhoz, hogy védelmet nyújtson a daganatos betegségek, az érfalt károsító folyamatok, valamint az öregedéssel együtt járó degenerativ kórképek ellen. Éppen ezért fogyasztása szinte minden életkorban ajánlott és nagyban hozzájárulhat a betegségek megelőzéséhez.

Daganatgátló hatás

A meggyben nagyon sok antocián vegyület található melyek tumorgátló hatással rendelkeznek. Állatkísérletekben, de emberi vastagbélrákos sejteken végzett vizsgálatokban igazolták, hogy a meggyben található anyagok bénítani képesek a rákos sejtek növekedését. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a meggy rendszeres fogyasztásával jelentősen csökkenthető a vastagbéldaganatok előfordulása, ami azért is fontos, mert a világstatisztika szerint Magyarország első helyen áll a vastagbélrákos halálozás tekintetében.

A meggyben található flavonoidok közül számos vegyület rendelkezik gyulladásgátló hatással. Kimutatták, hogy ezek a vegyületek gátolják az ún. ciklooxigenáz enzimet, mely felelős azért, hogy a gyulladásos mechanizmusokat fenntartó prosztaglandinok folyamatosan keletkezzenek. Lényegében így hatnak a gyógyszerként, használt láz-, fájdalom- és gyulladáscsökkentő szerek is (pl. aszpirin, paracetamol). Ezzel magyarázható az a népgyógyászati megfigyelés, miszerint meghűléses, lázas tünetek gyorsabban múlnak el, ha a beteg bőségesen fogyaszt meggyet.

Népgyógyászati felhasználás

A meggy széles körűen kerül alkalmazásra. Használják alacsony és magas vérnyomáskezelésre, a vérkeringés javítására, a veseműködés serkentésére és a szervezetben felhalmozódó vizenyő lecsapolására. Úgy tartják, hogy a meggy segíti a húgysav ürü- lését, ezáltal enyhítheti a köszvényes betegek tüneteit. Javasolják laza fogak megerősítésére, az emésztés elősegítésére, valamint légzési problémákban légzéskönnyítésre. Ugyanakkor ezeket a hatásokat tudományosan mindezidáig nem sikerült igazolni.


Dr. Gáspár Róbert