Burgonya

Ha van olyan zöldségféle, amelyet szinte mindenki szeret, akkor az a burgonya. Elkészítési lehetõségei nagyon sokfélék. Habár a gyorséttermek világában a sült krumpli uralja az elsõ helyet, azért nem feltétlenül ez a legegészségesebb étel, ami belõle elõállítható.

A burgonya az egész világot meghódította. Hódító útjára az Andokból indult, ahol az ott élõ indiánok már több ezer éve használják és termesztik. Fontos ételük ez, mivel a magas hegyvidék tápanyagszegény talajában és hideg idõjárásában nem sok minden terem meg.

A növény világkarrierje az 1500-as évek közepén, a spanyol hódítók dél Amerikai megjelenésével kezdõdött, akik magukkal hozták Európába. Kezdetben nem igen szavaztak neki bizalmat, mivel sok hozzá nem értõ ember kezdett burgonyatermesztéssel foglalkozni, és a gumó helyett a levelét meg a termését ették, ami nyilvánvalóan mérgezõ, hiszen a növény a nadragulyafélék családjába tartozik. A bizalmatlanság eredményeként a spanyoloknál az alsóbb osztályok ételének tartották, illetve a kórházakban fekvõ szegény betegeket etették vele.

A burgonyával szembeni szemléletváltozás egyik szeletét az íreknek köszönhetjük, akik 1780-ban nagy arányú termesztésbe fogtak, mivel szabad területük bõven akadt a mezõgazdaságra. de ennivalójuk nem volt. Hamar rájöttek, hogy a burgonya igen gazdag energiaforrás, viszony lag kis terület is elég ahhoz, hogy sok embernek megoldja az éhezés jelentette problémát. Szinte ugyanebben az idõben Franciaországban is utat talál a növény. Egy Farmentier nevû francia gyógyszerész, aki a király alkal mazásában is állt, a hétéves háborúban porosz börtönbe került, ahol a foglyoknak adtnk burgonyát is. A franciának nagyon megízlett az addig ismeretlen gumó, és kiszabadulva, elsõ dolga volt, hogy Lajos király figyelmébe ajánlja ezt az ételt. Ez olyan jól sikerült, hogy a francia udvarban rövid idõ alatt igen népszerû lett. A parasztok hamar átálltak a termesztésre, a király pedig egy idõben burgonyavirágot hordott a gomblyukába tûzve, mintegy reklám gyanánt. A burgonya népszerûségét egy trükk is segítette. Parmentier Párizs külvárosában egy elhagyatott, jelentéktelen földterületen vetett elõször burgonyát. Mivel a királyi udvarhoz tartozott, megtehette, hogy katonákkal õriztesse a területet. Az emberek pedig azt gondolták, hogy valami nagyon értékes lehet a földbe vetve, ha ennyire féltik, és innentõl kezdve mindenki burgonyát akart termelni. Mivel éjszaka az õrök elbóbiskoltak. sikerült többeknek lopni belõle. így szinte azonnal hozzáfoghattak a munkához...

Hazánkba a burgonya a német tõidrõl hazatérõ diákokkal érkezett, akik tarisznyájukban hozták, mint cseme gét. II. József a felvidéki éhínség idején már ingyen osztatta, a termelőket, pedig adókedvezménnyel támogatta, így egyre több paraszt kezdett Magyarországon is a termesztéssel foglalkozni. Érdekesség, hogy először földi körtének, majd földi almának hívtuk a növényt, ezután a német befolyás hatására alakult ki a máig közkedvelt krumpli elnevezés (a német Grundbimc szóból).

A 19. sz-ra a burgonya Európa alapélelmiszerévé vált. Amikor az első burgonyavész Írországban elpusztította az állományt, az ír lakosság is megfeleződött, mert az emberek az éhínség és a kilátástalanság elől inkább Amerikában keresték a boldogulást. Ma már tudjuk, hogy vannak a burgonyánál egészségesebb ételek is, de ez nem jelenti azt, hogy mértékletes és ésszerű fogyasztása káros lenne a szervezetre. Ezenfelül gyógyhatásait is sikerült az utóbbi években igazolni, bár ezek száma meglehetősen csekély. Érdekesség, hogy külsőleg a burgonyából nyert lé jótékony hatásúnak bizonyult végbél környéki gyulladások kezelésére. Fontos megemlíteni, hogy olyan csecsemőknél, akik atópiás dermatitiszben (egyfajta bőr túlérzékenységben) szenvednek, a burgonya fokozhatja az allergiás kiütések számát és intenzitását, így ilyen esetben fogyasztása csak óvatossággal és körültekintéssel ajánlott.

További lényeges figyelmeztetés a burgonyával kapcsolatban, hogy cukorbetegek részére nem ajánlott, mivel keményítője az emésztés során szőlőcukorrá bomlik, így komoly megterhelést jelent a cukoranyagcserére. Egyes vizsgálatok azt sugallják, hogy a burgonya együttfogyasztása más ételekkel és zsiradékokkal megváltoztathatja ezt a nagymértékű vércukoremelő hatást, de a meglévő eredmények egyelőre nem meggyőzőek. Éppen ezért a cukorbetegek számára a burgonya helyett a csicsóka fogyasztása javasolt.

Az emésztőrendszeri hatás

A krumpli tartalmaz rostanyagokat, bár ezeket nem szokták a legértékesebbek közé sorolni. Azonban a vizsgálatok kimutatták, hogy a burgonyarosttal dúsított ételek jelentősen csökkentik az étkezés utáni koleszterinszintet, valamint megkönnyítik a székletképződést és ürítést. Annak ellenére tehát, hogy a krumpli rostanyagainál vannak értékesebb és hatásosabb növényi rostok, mégsem kell őket lebecsülni, mert hasznosak lehetnek egyes emésztőrendszeri be- tegségek megelőzésében.

Antioxidáns hatás

Természetesen, mint általában a zöldségfélék, a burgonya is tartalmaz antioxidáns anyagokat, melyek védik a szervezetet a reaktív szabad gyökök károsító hatásától. Kimutatták, hogy a gumóban raktározódó egyik fehérje képes megvédeni a DNS-t az oxidatív károsodásokkal szemben. A burgonya fogyasztásakor ez a hatás feltehetően nem túl erős, de azért nem nevezhető jelentéktelennek.

Antibiotikus hatás

Nemrégiben egy baktériumölő tulajdonsággal bíró fehérje természetű anyagot vontak ki a burgonyából, mely képes gátolni számos baktérium és gombafaj működését, úgy hogy közben, pl. a vörösvértestek működését egyáltalán nem zavarja. Kedvező tulajdonságai alapján a szakemberek úgy gondolják, hogy a kinyert fehérje alkalmas lehet az alapvegyület szerepének betöltésére egy új antibiotikus gyógyszer kifejlesztése során.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a burgonyát gyomorfekélyre, húgyúti gyulladásokra, lázcsillapítónak, epekőelhajtónak, köszvény ellen, valamint nehézfém mérgezésekre ajánlják. Ilyen hatásokat azonban mindezidáig nem sikerült vele kapcsolatban bizonyítani.


Dr. Gáspár Róbert