My Instagram

Pisztácia

A pisztácia kedvenc olajos magvaink közé tartozik. Általában már csak sós, pörkölt formában találkozunk vele, hiszen nálunk nem terem. Nagyon kellemes aromája van, és azon rágcsálni valók csoportjába sorolható, melyeket nagyon nehéz abbahagyni.

A növény Ázsiában és a Közel-Keleten őshonos. Régészeti bizonyitékok alapján Törökország területén a Kr.e. 6. évezredben már ismerték és fogyasztották. A Bibliai is feltehetően emliti a pisztáciát, bár ezt a magyar forditások ritkán tükrözik. A biblia-kutatók szerint az idős Jákób, mikor ajándékot küldött fiain keresztül Egyiptomba, a számára ismeretlen és hatalmas férfinak, akiről később kiderült, hogy a meghaltnak hitt fia, József volt, a mandula mellett valószinű, hogy nem diót, hanem pisztáciát csomagolhatott (1Móz 43,11). Irán területén is már évezredek óta termesztik, a perzsák előszeretettel fogyasztották különféle deszertekhez, mely szokást az arabok is átvették. A pisztáciát a rómaiak is szerették, főleg Sziciliában termesztették, de Európában nem ők vitték széjjel, hanem a spanyolokat meghóditó arabok. Azonban mégsem lett népszerű egészen a 19. századig, amikor a növény magja eljutott Kaliforniába. Az angolok ugyan már a 16. századtól ismerték, de nem szerették meg. Az Újvilágban elindult hatalmas pisztácia termesztés azonban érdeklődést váltott ki az európai termés felé is. Ma már a legjobb pisztáciát Iránból, Törökországból, Sziriából és Afganisztánból lehet beszerezni. A mai napig kedvelt desszert alapanyag, hiszen különleges zöld szine látványossá teszi akár a süteményeket, akár a fagylaltokat.

A pisztácia gyógyhatásinak feltérképezése korántsem tekinthető teljesnek. Magas az A-, B-, E-vitamin tartalma, valamint az ásványi anyag és nyomelem koncentrációja. Kiemelkedik vastartalma, azonban a vizsgálatok szerint a sok vasnak csipán 10%-a hasznosul a szervezetben, de ez még igy is viszonylag nagy mennyiséget jelent. Evése során vigyázni kell könnyen pattanó külső burkára, mivel - elsősorban gyerekeknél - előfordulhat, hogy az éles szilánkokra törő héj sérüléseket okozhat a szájüregben.

Koleszterinszint csökkentő hatás

A szervezet megemelkedett koleszterinszintje fontos kockázati tényező a szivkoszorúér betegségek kialakulásában. Ismert, hogy az olajos magvak képesek javitani koleszterinszintet. A pisztácia kapcsán kimutatták, hogy ha a napi energia bevitel 20%-át pisztáciával biztositjuk, akkor 3 hét alatt csökkenthető az összkoleszterin mennyisége, úgy, hogy a jó koleszterinszint ez idő alatt enyhén emelkedik. Mindez azt jelenti, hogy szivinfarktus megelőzésében jó eszköz lehet a pisztácia rendszeres fogyasztása.

Mikróbaölő hatás

A pisztácia olajában számos olyan hatóanyagot találtak, melyek alkalmasak mikroorganizmusok elpusztitására. Elsősorban limonén, kamfém, és karvakrol tartalmának köszönhetően számos baktérium törzset és élesztőgombát képes elpusztitani, ugyanakkor hatása gyengébb a gyógyszeres terápiában használt antibiotikumokénál.

Gyulladásgátló hatás

A pisztáciában található különleges tripertén vegyület, az olanonsav erős gyulladásgátló hatással rendelkezik. Állatkisérletekben kimutatták, hogy a vegyület képes gátolni számos gyulladásos reakciót, melyekben elsőroban az ún. leukotriének, mint gyulladásos közvetitőanyagok játszanak szerepet. Azt még nem tudni pontosan, hogy a pisztácia ezen hatása az étkezéssel elfogyasztott mennyiségben nem jelentkezik, ugyanakkor tömény kivonatokból új gyógyszerek készithetőek.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a küldöldi tapasztalatok alapján a pisztáciát fogfájásra, májbetegségekre, emésztési zavarokra valamint keringési zavarokra alkalmazzák. Ezek a hatások azonban tudományos módszerekkel nem bizonyotottak.


Dr. Gáspár Róbert