Papaya
A papaya sokáig a latin-amerikai indiánok szent növénye volt. Kolumbusz Kristóf az “angyalok ajándéka” névvel illette a gyümölcsöt. Az első leírás 1526-ban történt, amikor a spanyol krónikás Ovideo a Karib-tenger partjainál Panamában és Kolumbiában először találkozott papayával. A spanyol és portugál hajósok számos trópusi és szubtrópusi területre elvitték utazásaik során. Így jutott el a növény Indiába, a Fülöp-szigetekre, Európába vagy Afrikába. A gyümölcs nagyon sok magot hoz, melyek hűvös, száraz tárolva akár 3 évig is megőrzik életképességüket, így könnyen szaporítható.
A papaya a 20. században jutott el az Egyesült Államokba, ahol annyira népszerű lett, hogy mára az ország, a világ legnagyobb papaya termelőjévé vált, maga mögé utasítva Mexikót és Puerto Ricót is.
A gyümölcsben sok vitamin is ásványi anyag van, elsősorban A-vitamin és kálium. Ezen kívül tartalmaz egy fehérjeemésztő enzimet, a papaint. Ennek következtében nagyon gyakran sütik együtt a húsokat papayával, mivel fehérjebontó hatása révén a legkeményebb húsokat is megpuhítja. Erre elsősorban még éretlen, zöld papaya a legmagasabb, mert annak a legmagasabb papain tartalma. Külsőleg a gyümölcs, szintén a papain, valamint cukor és zsírsav tartalma miatt, nagymértékben segíti a sebgyógyulást. A tudományos vizsgálatok a gyümölcs fogyasztásának számos jótékony hatását mutatták ki.
Antioxidáns hatás
A papaya sok antioxidáns vegyületet tartalmaz, elsősorban kriptoxantint, béta karotint (A-vitamin előanyagok), valamint luteint és zeaxantint. Az antioxidánsok fontos szerepet játszanak a krónikus és daganatos betegségek megelőzésében. Mivel ezek a folyamatok már serdülőkorban beindulhatnak, ezért nagyon fontos az antioxidánsban gazdag étrend a fiatalok számára. Kimutatták, hogy a papaya hatóanyagai elegendő védelmet nyújtanak, mivel a gyümölcs elfogyasztását követően nagymértékben nő a vérben a szabad gyökfogó anyagok mennyisége.
Ismert, hogy az alkoholisták vérének folyási tulajdonságai erősen megváltoznak, egyrészt az alkohol miatti fokozott szabad gyökkeletkezés szabad gyökkeletkezés, másrészt a vörösvértestek membránjának a sérülései miatt. Bizonyították, hogy a papaya hatóanyagai hatásosan gátolják mind a káros oxidációs változásokat, így képesek javítani az alkoholista betegek véráramlási tulajdonságain. Ugyancsak alkoholistáknál jellegzetes probléma a B12-vitamint felszívódási zavara és ehhez társuló vészes vérszegénység. Kiderült, hogy ennek hátterében is a szabad gyökök állnak, melyek az alkoholisták gyomornyálkahártyájában felhalmozódnak, és károsítják azokat az élettani anyagokat, melyek a vitamin normális felvételéhez szükségesek. A papayából készült kivonattal a B12-vitamin felszívódása javítható, mivel antioxidáns tulajdonsága révén megvédi a felvételhez szükséges faktorok épségét.
Antibiotikus hatás
A papaya hatóanyagai erős antibiotikus hatással bírnak. Kimutatták, hogy a baktériumölő tulajdonságban nem különbözik az éretlen és az érett gyümölcs. Olyan baktériumok ellen találták hatásosnak, melyek gyakran sebeket is befertőznek. A papaya magjában található vegyületek is antibakteriális potenciállal bírnak.
Immunstimuláló hatás
A papaya magja olyan molekulákat rejt, melyek képesek a szervezet immunválaszát felerősíteni. Ezt erősíti meg az a korábbi tapasztalat is, hogy a gyümölcs rendszeres fogyasztása fiatalít, és csökkenti a betegségekkel szembeni fogékonyságot. A gyümölcs magjából nyert kivonat fokozza a fehérvérsejtek aktiválását, emellett gyulladásgátló hatása is van, így valóban hatékony eszköze lehet az egészségmegőrzésnek.
Cukorbetegség szövődményeit csökkentő hatás
A cukorbetegség népbetegségnek számit. Hazánkban kb. ötszázezren szenvednek ebben a betegségben. A kór előrehaladtával egyre több szövődmény alakul ki, mely elsősorban az ereket érinti, illetve az erek által ellátott szöveteket. Másodsorban súlyos anyagcserezavarok is fellépnek, melyek szintén szöveti károsodásokat hozhatnak létre. A papayában található antioxidáns vegyületek ezeket a szövődményeket nagymértékben képesek csökkenteni, ezért a cukorbetegek részére nagyon ajánlott a papaya naponkénti fogyasztása.
Daganatgátló hatás
A papaya rákellenes hatását többféle daganattípusban is bizonyították. Kimutatták, hogy a ritka, de halálos epehólyagrák kialakulásával szemben (melynek fő kockázati tényezője az elhízás, az epekő és a vörös húsok fogyasztása) a papaya védőhatással rendelkezik. Hasonló tulajdonságú a vastag- és végbélrákkal szemben is, ami hazánkban igen gyakori. A sárga és narancssárga szinű gyümölcsök közül egyedül a papaya véd a prosztatarákkal szemben a 70 éven felüli korosztályban. Kijelenthetjük, hogy a gyümölcs rendszeres fogyastásával nagy lépést tehetünk a tumoros elváltozások visszaszoritása érdekében.
Szoptatás alatti vitaminpótlás
A szoptatás alatt az anya szervzete általában nagyobb A-vitamin bevitelt igényel. A papaya igen gazdag A-vitaminban és előanyagaiban. Igazolták, hogy két hónapon át napi 650 g papaya püré elfogyasztása jelentősen emeli a szervezet A-vitamin szintjét a szoptatás alatt, emellett a vérképet is javitja, mivel segiti a vasfelszivódást, és ezen keresztül a vérképzést.
Farkasvakság kezelése
A farkasvakság az A-vitamin hiánytünete, elsősorban a szegény országokűban fordul elő. Ugyanakkor könnyen kezelhető, ha az adott helyen terem papaya, ugyanis a gyümölcs fogyasztásával a tünetek elkerülhetőek. Kimutatták, hogy a trópusi és szubtrópusi országokban 9-szer nagyobb az esélye a farkasvakságra annak, aki nem eszik papayát. Különösen igaz ez a gyerekekre. Nálunk ez a probléma legegyszerűbben reszelt sárgarépa fogyasztásával kerülhető el.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyaszatban a papayát a külföldi tapasztalatok alapján fogfájásra, féreghatjónak, hasmenés ellen, májtályogra, ödémára, lázra, puffadásra, valamint férfi merevedési zavarokra javasolják. A növényből nyert gumitejet kelések, szemölcsök eltávolitására, valamint a méhszájra kenve abortuszra használják, elsősorban indiában. Előfordul, hogy az éretlen gyümölcs vagy mag fogyasztását is magzatelhajtónak tarják. A fenti hatásokat tudományos módszerekkel azonban eddig nem sikerült igazolni.
Dr. Gáspár Róbert
