43. Palackozott vagy csapvíz?
“Mesterséges” víz
A nehézfémekről, nukleáris (radioaktív) hulladékokról, rovarölő, permetező és gyomirtó szerekről, a talajba kerülő üzemanyag-szennyeződésekről szóló hírek, jelentések miatt – hogy ne is említsük néhány közvízellátó rendszer sajnálatos állapotát – sokan tartanak attól a víztől, amely otthonuk csapjából folyik.
Milyen alternatívák léteznek?
• Forrásvíz vagy kutakból származó víz.
• Ásványvizek: oldott ásványokat tartalmaznak, néha természetes mivoltukban, máskor ezekkel
• “Gyöngyözővíz.” Ez a szénsavval “dúsított” víz eredeti elnevezése. Néhányuk nátriumtartalma viszonylag magas, ezeket a magas vérnyomásban szenvedőknek nem szabadna fogyasztaniuk.
• Kapható olyan üveg vagy műanyag palack, amelyben csupán megszűrt, szénsavval dúsított csapvíz található, amihez nem tesznek ásványi sókat. Sok esetben viszont cukrot adnak hozzá.
• Desztillált víz: ez a legtisztább. Desztillációval vagy ozmózis útján eltávolítják belőle az összes ásványt. A víz így meglehetősen ízetlenné válik, ugyanis az oldott ásványok kölcsönöznek ízt a víznek.
Biztonságosabb a palackozott víz, mint a csapból való?
Sokan gondolják ezt. Az elmúlt nyáron az amerikaiak majdnem egymilliárd dollárt költöttek palackozott vizekre! Tudnunk kellene azonban, hogy a palackozott vízre vonatkozó szövetségi és állami elvárások pontosan ugyanazok, mint a csapvízre érvényesek. Ha vízellátásunk megfelel az előírásnak, a konyhai vízcsapból kifolyó víz éppen olyan tiszta és biztonságos, mint az, amit az üzletben vásároltunk.
Néhány kutatási központ szerint a közönséges csapvizek többsége éppen olyan jónak vagy még jobbnak bizonyult, mint a legtöbb palackozott víz.
Ez azt jelenti, hogy a legtöbb csapvizet nyugodtan meg lehet inni?
Igaz, hogy néhány vízellátó kémiailag szennyezett. Az is igaz, hogy fertőző betegségek megjelenését is vissza lehetett vezetni a csapvízre, noha ez utóbbi igen ritka ma a fejlett országokban. Sok ember fél a repüléstől, noha a statisztika azt mutatja, hogy repülőgépen utazni biztonságosabb, mint buszon, vonaton vagy autón, sőt a repülő még a gyalogos átkelőnél is biztonságosabb. Ugyanígy, ha valami probléma van a vízellátással, ez alkalmas arra, hogy a valós veszélyhez képest felnagyítva lehessen világgá kürtölni.
Honnan tudhatjuk, hogy jó-e a csapvizünk?
• A közvízellátási rendszereket a biztonságosság szempontjából néha naponta többször is ellenőrzik. Az így készült teszt vagy vizsgálat köztulajdon, tehát bárki kérhet és kaphat róla információt, másolatot.
• Ha valamilyen szennyeződésre gyanakszunk, leteszteltethetjük vizünket használhatósága szempontjából, névleges díj ellenében (önköltségi áron). A postai megrendeléses tesztelő szolgáltatások is hozzáférhetőek.
Mit tehetünk, ha a csapvizünk nem megfelelő?
Ha olyan területen lakunk, ahol a víz nem biztonságos, védekezhetünk azzal, hogy beszerelünk egy saját szűrőrendszert. Lehet, hogy a legközelebbi boltban kapható készülék is megfelel erre a célra. Egy jó faszén szűrő is el tudja távolítani a legtöbb szennyeződést és jó ízűvé tudja tenni a vizet, de előfordulhat, hogy bonyolultabb eljárások kívánatosak.
Természetesen vannak egyszerű megoldások is: például az ólommérgezés veszélyei minimálisra csökkenthetők, ha egy percig folyatjuk a csapot, mielőtt innánk belőle. Ami pedig a klorint illeti, tegyük a vizet egy nyitott kancsóba vagy üvegkorsóba és hagyjuk állni. A klór el fog illanni és a víz íze is megjavul.
Mindez olyan bonyolultnak tűnik. Nem csoda, hogy sokan félnek a vízivástól!
A legtöbb ember sokkal több egészségügyi kockázattal néz szembe azért, mert nem iszik elég vizet, mint a lehetséges szennyeződések miatt. A csapvíz több százszor olcsóbb, mint a palackozott, és szinte mindig elérhető közelségben van. Ha biztonságosnak minősült, nem kellene félnünk tőle. Csak arra legyen gondunk, hogy eleget igyunk belőle: hat-nyolc pohárral naponta.
A nehézfémekről, nukleáris (radioaktív) hulladékokról, rovarölő, permetező és gyomirtó szerekről, a talajba kerülő üzemanyag-szennyeződésekről szóló hírek, jelentések miatt – hogy ne is említsük néhány közvízellátó rendszer sajnálatos állapotát – sokan tartanak attól a víztől, amely otthonuk csapjából folyik.
Milyen alternatívák léteznek?
• Forrásvíz vagy kutakból származó víz.• Ásványvizek: oldott ásványokat tartalmaznak, néha természetes mivoltukban, máskor ezekkel
• “Gyöngyözővíz.” Ez a szénsavval “dúsított” víz eredeti elnevezése. Néhányuk nátriumtartalma viszonylag magas, ezeket a magas vérnyomásban szenvedőknek nem szabadna fogyasztaniuk.
• Kapható olyan üveg vagy műanyag palack, amelyben csupán megszűrt, szénsavval dúsított csapvíz található, amihez nem tesznek ásványi sókat. Sok esetben viszont cukrot adnak hozzá.
• Desztillált víz: ez a legtisztább. Desztillációval vagy ozmózis útján eltávolítják belőle az összes ásványt. A víz így meglehetősen ízetlenné válik, ugyanis az oldott ásványok kölcsönöznek ízt a víznek.
Biztonságosabb a palackozott víz, mint a csapból való?
Sokan gondolják ezt. Az elmúlt nyáron az amerikaiak majdnem egymilliárd dollárt költöttek palackozott vizekre! Tudnunk kellene azonban, hogy a palackozott vízre vonatkozó szövetségi és állami elvárások pontosan ugyanazok, mint a csapvízre érvényesek. Ha vízellátásunk megfelel az előírásnak, a konyhai vízcsapból kifolyó víz éppen olyan tiszta és biztonságos, mint az, amit az üzletben vásároltunk.
Néhány kutatási központ szerint a közönséges csapvizek többsége éppen olyan jónak vagy még jobbnak bizonyult, mint a legtöbb palackozott víz.
Ez azt jelenti, hogy a legtöbb csapvizet nyugodtan meg lehet inni?
Igaz, hogy néhány vízellátó kémiailag szennyezett. Az is igaz, hogy fertőző betegségek megjelenését is vissza lehetett vezetni a csapvízre, noha ez utóbbi igen ritka ma a fejlett országokban. Sok ember fél a repüléstől, noha a statisztika azt mutatja, hogy repülőgépen utazni biztonságosabb, mint buszon, vonaton vagy autón, sőt a repülő még a gyalogos átkelőnél is biztonságosabb. Ugyanígy, ha valami probléma van a vízellátással, ez alkalmas arra, hogy a valós veszélyhez képest felnagyítva lehessen világgá kürtölni.
Honnan tudhatjuk, hogy jó-e a csapvizünk?
• A közvízellátási rendszereket a biztonságosság szempontjából néha naponta többször is ellenőrzik. Az így készült teszt vagy vizsgálat köztulajdon, tehát bárki kérhet és kaphat róla információt, másolatot.
• Ha valamilyen szennyeződésre gyanakszunk, leteszteltethetjük vizünket használhatósága szempontjából, névleges díj ellenében (önköltségi áron). A postai megrendeléses tesztelő szolgáltatások is hozzáférhetőek.
Mit tehetünk, ha a csapvizünk nem megfelelő?
Ha olyan területen lakunk, ahol a víz nem biztonságos, védekezhetünk azzal, hogy beszerelünk egy saját szűrőrendszert. Lehet, hogy a legközelebbi boltban kapható készülék is megfelel erre a célra. Egy jó faszén szűrő is el tudja távolítani a legtöbb szennyeződést és jó ízűvé tudja tenni a vizet, de előfordulhat, hogy bonyolultabb eljárások kívánatosak.
Természetesen vannak egyszerű megoldások is: például az ólommérgezés veszélyei minimálisra csökkenthetők, ha egy percig folyatjuk a csapot, mielőtt innánk belőle. Ami pedig a klorint illeti, tegyük a vizet egy nyitott kancsóba vagy üvegkorsóba és hagyjuk állni. A klór el fog illanni és a víz íze is megjavul.
Mindez olyan bonyolultnak tűnik. Nem csoda, hogy sokan félnek a vízivástól!
A legtöbb ember sokkal több egészségügyi kockázattal néz szembe azért, mert nem iszik elég vizet, mint a lehetséges szennyeződések miatt. A csapvíz több százszor olcsóbb, mint a palackozott, és szinte mindig elérhető közelségben van. Ha biztonságosnak minősült, nem kellene félnünk tőle. Csak arra legyen gondunk, hogy eleget igyunk belőle: hat-nyolc pohárral naponta.
