48. Drogok (gyógy- és vegyszerek)
Valódi és látszatmegoldások
Az a mód, ahogyan néhányan a gyógyszereket, azaz drogokat használják, egy kicsivel sem értelmesebb, mint pörölyt alkalmazni ahhoz, hogy agyoncsapjunk egy legyet. A legtöbben nem törődnek azzal, hogy a közönséges, bárhol kapható gyógyszereknek kellemetlen, sőt veszélyes mellékhatásaik is lehetnek.
Ez bizonyára túlzás!
Bárcsak túlzás lenne! Vegyünk például egy aszpirint, amit mindenki jól ismer. Igen sok ember a fejfájás, influenza vagy láz legkisebb jelére máris bevesz egyet. Az amerikaiak minden 24 órában 45 tonnányit fogyasztanak ebből a szerből. Pedig minden évben tízezer ember kap aszpirin – vagy ezzel rokon termék – kiváltotta mérgezést. Sőt mi több, az aszpirinről tudjuk, hogy elősegíti a gyomorfekély kialakulását és kapcsolatban van a Reye-féle tünetegyüttessel, a gyermekek esetében gyakran végzetes betegséggel.
Az acetaminophen, egy másik köznapi fájdalomcsillapító bőrkiütést okozhat, sőt szélsőséges esetekben vese- és májkárosodást.
A gyógyítás világában új és még hatásosabb csodaszereket fedeznek fel és vezetnek be naponta, miközben a régebbieket feljavítják és finomítják. A tökéletes szer, amely abszolút módon, mindennemű káros mellékhatás nélkül végzi a dolgát, még nem áll rendelkezésünkre.
Vegyük például a magas vérnyomásra adott szereket. Ezek a legszélesebb körben felírt gyógyszerek, és egyben a leghatékonyabbak is. Mégis seregnyi mellékhatásuk van, például gyengeség, kimerültség, álmosság, fejfájás, depresszió, szédülés, felfúvódás, izzadás, emésztési zavar, kiegyensúlyozatlan emocionális állapotok, összefolyó beszéd, megemelkedett koleszterinszint, impotencia. Azoknak, akiknek ezekre a gyógyszerekre tényleg szükségük van, gyakran ki kell próbálniuk néhány különféle fajtát, mielőtt megtalálják azt, amit el tudnak viselni.
A lényeg az, hogy egyetlen szer sem teljesen biztonságos. Még az életmentő antibiotikumok is olyan potenciális problémákat hordoznak, mint amilyen az émelygés, hányinger, hányás, hasmenés és allergiás reakciók.
Akkor miért van az, hogy az emberek szinte alig várják, hogy gyógyszereket szedjenek?
Miközben a legtöbb mai betegség reagál az életmódbeli változtatásokra (mint amilyen például a jó étrendre való átállás és a rendszeres mozgás elkezdése), azok az orvosok, akik pártolják ezeket az elveket, gyakran úgy érzik, hogy az árral szemben úsznak. Az emberek türelmetlenek. Inkább gyors látszatot, mint valóságos megoldásokat akarnak. Ha egy orvos nem írja fel a kívánt gyógyszert, gyakran egy másikat keresnek fel, aki majd megteszi.
Egyszerűen szólva: ma a legtöbben szeretnék azt hinni, hogy problémájukra létezik egy mágikus varázsszer. Sokan szinte gyermeki módon hiszik, hogy a gyógyszerek felélénkítenek, lenyugtatnak, szabályozzák a testsúlyt, és minden elképzelhető betegséget elhárítanak.
Miért kockázatos bármilyen gyógyszer szedése?
Bárkinek, aki gyógyszert szed, egyensúlyban kell tartania a kockázatot a szükséglettel. Ha például komoly bakteriális fertőzésünk van, annál a kockázatnál, amely egy antibiotikum bevételével járhat, jóval nagyobb kockázat, ha nem vesszük be. De ha feszítő fejfájásunk van, valószínűleg jobban járnánk, ha tempós sétát tennénk, vagy szundítanánk egyet.
Melyek az intelligens gyógyszerszedés vezérelvei?
Aranyszabály, hogy a gyógyszereket a különleges, azonosítható szükségletekre tartsuk fenn, amelyeket nem lehet más módszerekkel enyhíteni, gyógyítani. Ne használjunk nagyágyúnak minősülő orvosságokat, például antibiotikumokat az olyan jellegű, “légycsapóval” is megoldható problémákra, mint amilyen a megfázás.
Ugyanígy jobb egy meleg fürdő vagy egy csésze gyógytea, mint egy altatótabletta, ha nem jön álom a szemünkre. Ha viszont nem akarunk elaludni, a hideg zuhany vagy a tempós gyaloglás jobb, mint egy élénkítőtabletta.
Amikor gyógyszert veszünk be, legyünk tisztában azzal, hogy feltehetően milyen hatásra számíthatunk. Ismerjük meg kockázatait, mellékhatásait, hogyan és mikor kell bevenni és melyek a túladagolás jelei. Ne keverjük össze a gyógyszereket, és ne kockáztassuk a pszichológiai függést vagy a fizikális hozzászokást azáltal, hogy a szükségesnél tovább szedünk valamilyen gyógyszert. Ha több orvosunk van, bizonyosodjunk meg arról, hogy az első számú orvosunk minden gyógyszerről tud, amelyet szedünk.
Annyi tiszteletet adjunk a gyógyszereknek, amennyit megérdemelnek. Tegyük félre őket azokra az alkalmakra, amikor igazán szükség van rájuk. Ideje felhagyni azzal, hogy pöröllyel vadásszunk a legyekre.
Az a mód, ahogyan néhányan a gyógyszereket, azaz drogokat használják, egy kicsivel sem értelmesebb, mint pörölyt alkalmazni ahhoz, hogy agyoncsapjunk egy legyet. A legtöbben nem törődnek azzal, hogy a közönséges, bárhol kapható gyógyszereknek kellemetlen, sőt veszélyes mellékhatásaik is lehetnek.
Ez bizonyára túlzás!
Bárcsak túlzás lenne! Vegyünk például egy aszpirint, amit mindenki jól ismer. Igen sok ember a fejfájás, influenza vagy láz legkisebb jelére máris bevesz egyet. Az amerikaiak minden 24 órában 45 tonnányit fogyasztanak ebből a szerből. Pedig minden évben tízezer ember kap aszpirin – vagy ezzel rokon termék – kiváltotta mérgezést. Sőt mi több, az aszpirinről tudjuk, hogy elősegíti a gyomorfekély kialakulását és kapcsolatban van a Reye-féle tünetegyüttessel, a gyermekek esetében gyakran végzetes betegséggel.Az acetaminophen, egy másik köznapi fájdalomcsillapító bőrkiütést okozhat, sőt szélsőséges esetekben vese- és májkárosodást.
A gyógyítás világában új és még hatásosabb csodaszereket fedeznek fel és vezetnek be naponta, miközben a régebbieket feljavítják és finomítják. A tökéletes szer, amely abszolút módon, mindennemű káros mellékhatás nélkül végzi a dolgát, még nem áll rendelkezésünkre.
Vegyük például a magas vérnyomásra adott szereket. Ezek a legszélesebb körben felírt gyógyszerek, és egyben a leghatékonyabbak is. Mégis seregnyi mellékhatásuk van, például gyengeség, kimerültség, álmosság, fejfájás, depresszió, szédülés, felfúvódás, izzadás, emésztési zavar, kiegyensúlyozatlan emocionális állapotok, összefolyó beszéd, megemelkedett koleszterinszint, impotencia. Azoknak, akiknek ezekre a gyógyszerekre tényleg szükségük van, gyakran ki kell próbálniuk néhány különféle fajtát, mielőtt megtalálják azt, amit el tudnak viselni.
A lényeg az, hogy egyetlen szer sem teljesen biztonságos. Még az életmentő antibiotikumok is olyan potenciális problémákat hordoznak, mint amilyen az émelygés, hányinger, hányás, hasmenés és allergiás reakciók.
Akkor miért van az, hogy az emberek szinte alig várják, hogy gyógyszereket szedjenek?
Miközben a legtöbb mai betegség reagál az életmódbeli változtatásokra (mint amilyen például a jó étrendre való átállás és a rendszeres mozgás elkezdése), azok az orvosok, akik pártolják ezeket az elveket, gyakran úgy érzik, hogy az árral szemben úsznak. Az emberek türelmetlenek. Inkább gyors látszatot, mint valóságos megoldásokat akarnak. Ha egy orvos nem írja fel a kívánt gyógyszert, gyakran egy másikat keresnek fel, aki majd megteszi.
Egyszerűen szólva: ma a legtöbben szeretnék azt hinni, hogy problémájukra létezik egy mágikus varázsszer. Sokan szinte gyermeki módon hiszik, hogy a gyógyszerek felélénkítenek, lenyugtatnak, szabályozzák a testsúlyt, és minden elképzelhető betegséget elhárítanak.
Miért kockázatos bármilyen gyógyszer szedése?
Bárkinek, aki gyógyszert szed, egyensúlyban kell tartania a kockázatot a szükséglettel. Ha például komoly bakteriális fertőzésünk van, annál a kockázatnál, amely egy antibiotikum bevételével járhat, jóval nagyobb kockázat, ha nem vesszük be. De ha feszítő fejfájásunk van, valószínűleg jobban járnánk, ha tempós sétát tennénk, vagy szundítanánk egyet.
Melyek az intelligens gyógyszerszedés vezérelvei?
Aranyszabály, hogy a gyógyszereket a különleges, azonosítható szükségletekre tartsuk fenn, amelyeket nem lehet más módszerekkel enyhíteni, gyógyítani. Ne használjunk nagyágyúnak minősülő orvosságokat, például antibiotikumokat az olyan jellegű, “légycsapóval” is megoldható problémákra, mint amilyen a megfázás.
Ugyanígy jobb egy meleg fürdő vagy egy csésze gyógytea, mint egy altatótabletta, ha nem jön álom a szemünkre. Ha viszont nem akarunk elaludni, a hideg zuhany vagy a tempós gyaloglás jobb, mint egy élénkítőtabletta.
Amikor gyógyszert veszünk be, legyünk tisztában azzal, hogy feltehetően milyen hatásra számíthatunk. Ismerjük meg kockázatait, mellékhatásait, hogyan és mikor kell bevenni és melyek a túladagolás jelei. Ne keverjük össze a gyógyszereket, és ne kockáztassuk a pszichológiai függést vagy a fizikális hozzászokást azáltal, hogy a szükségesnél tovább szedünk valamilyen gyógyszert. Ha több orvosunk van, bizonyosodjunk meg arról, hogy az első számú orvosunk minden gyógyszerről tud, amelyet szedünk.
Annyi tiszteletet adjunk a gyógyszereknek, amennyit megérdemelnek. Tegyük félre őket azokra az alkalmakra, amikor igazán szükség van rájuk. Ideje felhagyni azzal, hogy pöröllyel vadásszunk a legyekre.
