Paprika

A paprika igazi magyar fűszernövény, ráadásul a hazai minőség világhírű is. Fogyasztunk belőle bőven, bár elsősorban nem a betegségmegelőzés, hanem a csípőssége miatt.

A növény a magyar kötődés ellenére egyáltalán nem volt honos nálunk, igazi hazája Közép- és Dél-Amerika, elsősorban Mexikó déli része. Ezen a vidéken évezredek óta ismerik, az itt lakó indiánok a becslések szerint már 3000 évvel ezelőtt termesztették. Európába "Kolumbusz Kristóf hozta az 1500-as évek elején, de sokáig csak az arisztokraták kertjében, mint dísznövény, később pedig gyógynövényként került felhasználásra. Az 1560-as évekre eljutott a Balkánra, ahol „peperke" vagy „paparka" néven említették, ebből ered magyar és több más nyelvbeli elnevezése.

Magyarországra a paprikát a törökök hozták magukkal a 16. században, innen ered régies neve a török bors. Való igaz, hogy az addig ismert fekete borsot kiszorította a mozsárban összetört paprikaőrlemény, elsősorban Napóleon kontinentális zárlatának köszönhetően, amikor egész Európában nem lehetett borshoz jutni. A növényt először Szeged és Kalocsa környékén kezdték el termeszteni a 17. században, bolgár földművesek nyomán. Az említett települések ma már paprika nagyhatalomnak számítanak. Az 1700-as évektől már őrlő kövekkel állították elő a piros paprikát, melyet később az erre specializálódott malmok vettek át.

A nyugati, ázsiai és tengerentúli konyhát csak az 1900-as évek közepén hódította meg a növény, Spanyolország, Dél-Amerika, India és Kalifornia is csatlakozott hazánkhoz a paprikatermesztésben. A kalocsai és a spanyol paprika vegyítéséből sikerült a magyar szakembereknek először teljesen édes paprikafajtát nemesíteni. Közben kedvelt színező anyaggá is vált az élelmiszer- és a kozmetikai ipar területén. Érdekesség, hogy az állatkertben tartott flamingók kellemes rózsaszín árnyalatának megtartásához nagy segítséget nyújt némi piros paprika hozzáadása az étrendjükhöz.

Mi, magyarok azért is szeretjük a paprikát, mert benne fedezte fel Szent Györgyi Albert a C-vitamint, melyért Nobel-díjat kapott. Egy paprikában több C-vitamin van, mint ugyanolyan tömegű citromban. A tudományos vizsgálatok a C-vitamin mellett számos más szempontból is kutatták a paprikában rejlő gyógyhatású vegyületeket és azok gyógyászatban való felhasználási lehetőségeit. Meg kell azonban jegyezni, hogy az erős paprika túlzott fogyasztása (az erősségért a kapszaicin nevű vegyület a felelős) károsíthatja a gyomor- és bélműködést, megkönnyítheti olyan nagyobb méretű molekulák felszívódását, melyek allergiás reakciók kiváltására képesek. A túlzott fogyasztás másik veszélye lehet az epehólyagrák és más emésztőszervi rákok kialakulása, különösen akkor, ha kevés gyümölcsöt és más egyéb zöldségfélét fogyasztunk. így tehát a paprika igazi mértékletességre int bennünket, hiszen józan mennyiségben akár orvosság is lehet, túlzott fogyasztása azonban megbetegíthet. Külsőleg a kapszaicin vérkeringést serkentő (bemelegítő, reuma) kenőcsök hatóanyaga lehet.

Antioxidáns hatás

A piros paprikában található nagy mennyiségű A- és C-vitamin igen jelentős mértékben csökkenti a szervezetben végbemenő káros oxidációs folyamatokat, többek között "a vérzsírok oxidációját, mely az érelmeszesedéshez és a szív- és érrendszeri halálozásokhoz vezet. Különösen a rossz koleszterint védik az átalakulástól. Ha a paprika antioxidáns anyagait halolajjal is kombinálják, az antioxidáns hatás mellett még intenzív triglicerid- szint csökkentő hatás is mérhető. Mindezek azt sugallják, hogy a paprika rendszeres fogyasztásával sokat tehetünk a szív- és érrendszerünk egészségéért

Daganatellenes hatás

A paprika tumor gátló hatását több vizsgálatban is igazolták. Az édes zöldpaprika kivonata képes gátolni emberi szájüregi rákos sejtek működését, ugyanakkor az egészséges sejteket kevésbé befolyásolja. Gyógyszerekkel szemben ellenálló daganatsejteken is hatékonynak bizonyult. Ugyanakkor azt is bizonyították, hogy az
erős paprika kapszaicinje is képes fokozni a daganatsejtek pusztulását azáltal, hogy elindítja bennük a programozott sejthalált, mely képesség a daganatsejtekben meglehetősen gyenge vagy egyáltalán nincs meg. Hatásosnak találták többek között leukémiás és emlődaganatos sejteken is. A paprika hatóanyagai gátolják az erősen tumorkeltő nitrózaminok keletkezését, melyek nagy mennyiségben a dohányzással vagy a kipufogó gázok belélegzésével jutnak a szervezetünkbe. Ez a képesség önmagában a C-vitaminban is létezik, de a mért hatás sokkal nagyobb, mint amit a paprikában levő vitamin mennyiség magyarázhatna. Összességében elmondható, hogy a paprika (akár az erős paprika!) mértékletes fogyasztása segítséget nyújthat a rákos megbetegedések megelőzésében és kezelésében is.

Táplálkozásra gyakorolt hatások

A paprika csípős íze úgy tűnik hatással van a táplálkozásra is. Kimutatták, hogy a csípős íz csökkenti az étvágyat, elsősorban a nagy szénhidráttartalmú ételek iránt, ugyanakkor a fehérje és zsír utáni éhség is jelentősen csökken. Mindez azt eredményezi, hogy a bevitt energia mennyisége jelentősen csökken, ami kifejezetten előnyös lehet túlsúlyos betegek számára. Érdekes, hogy fehér férfiakban azt is kimutatták, hogy a kapszaicin fokozza a szimpatikus idegrendszer aktivitását, ami az egyik magyarázata lehet a tapasztalt étvágycsökkenésnek.

Szemre gyakorolt hatás

A paprika gazdag az A-vitamin előanyagaiban, a béta-karotinban, a luteinben és a zeaxantinban, melyek rendkívül fontosak az ép látás megőrzése érdekében. Ez utóbbi különösen kiemelkedő pl. a leveles zöldségfélékhez képest, ezért a szakemberek azt javasolják, hogy minél több piros paprikát fogyasszunk a szem jó egészségének fenntartásáért.

Népgyógyászati felhasználás

A paprikát a népi gyógyászatban szélhajtónak, béltisztítónak, gyomorerősítőnek és epehajtónak javasolják. Ezeket a hatásokat azonban idáig nem sikerült igazolni.



Dr. Gáspár Róbert