Kelbimbó
A növényt valószínűleg az 1500-as években Dániában nemesítették. Ugyanakkor a növény angol neve (Brussels sprout - brüsszeli hajtások) őrzi azt a hagyományt, mely szerint a kelbimbó ősét már az 1200-as évektől Belgiumban termesztették, és ebből lett nemesítve a ma ismert forma. A kelbimbó igen lassan terjedt el, a 17. századi nagy botanikusainak többsége még úgy említik meg, mint amiről hallottak ugyan, de sohasem láttak. Az 1800 és l850-es évek között a növény termesztése beindult Franciaországban és Angliában, sőt átjutott Amerikába is, ahol lassan haladt előre a megismerése, elteijedése. Az 1880-as években még csak két változatát ismerték. A nagy fellendülést mind Európában, mind pedig Amerikában az élelmiszeripar megerősödése hozta az 1920-as évek után, amikor nagy mennyiségben dolgozták fel, mint alapanyagot.
Hazánkban a kelbimbó bár ismert, mégsem nevezhető népszerűnek, pedig az eddigi tudományos vizsgálatok gyógyhatásokat igazoltak a növénnyel kapcsolatban. Rendszeres fogyasztása csökkentheti egyes véralvadásgátló tabletták hatékonyságát (acenokumarol és warfarin tartalmúak), ezért ha valaki szeretné napi étrendjébe beilleszteni a kelbimbót, és ilyen gyógyszereket szed, akkor feltétlenül jelezze ezt kezelőorvosának és gyógyszerészének.
Tumorellenes hatás
A kelbimbó tumorgátló hatását számos vizsgálatban igazolták. Kimutatták, hogy rendszeres fogyasztása csökkenti a bélrendszeri polipok, valamint az ebből kialakuló daganatok kockázatát. Emellett feltételezik, hogy tüdő-, gyomor-, prosztata- és nőgyógyászati rákok megelőzésében is kedvező hatással bír. A hatás hátterében több mechanizmust is sikerült bizonyítani. A kelbimbó igen gazdag glükozinolá- tokban, melyek gátolják a tumorsejtek osztódását és megtapadását. Ezenkívül a glükozinolátok anyagcseretermékei képesek megvédem a DNS-t a károsító szabad gyök hatásokkal szemben, valamint meggyorsítják egyes rákkeltő anyagoknak a kiürülését, melyek egyébként akár kétszer olyan hosszan is időznének a szervezetben. Mindezek alapján kijelenthető, hogy a kelbimbó rendszeres fogyasztása alapvető jelentőséggel bír a daganatos betegségek megelőzésében. Ezzel a hatással valamennyi káposztaféle kisebb-nagyobb mértékben rendelkezik.
Szívvédő hatás
A kelbimbó jótékony hatással van a szív- és érrendszerre. Kimutatták, hogy a növény képes csökkenteni a szívinfarktusok kockázatát, elsősorban azáltal, hogy jelentősen csökkenti a vér zsírtartalmát. Különösen erős ez a hatása akkor, hogyha más zöldségféléket és gyümölcsöket is rendszeresen fogyasztunk mellette. Mivel igen magas a szabad gyököket hatás- tafanftő anUoxúfa'ns tartalma, ezert nagymértékben csökkenti az érelmeszesedés esélyét is. Ugyanakkor ebben az esetben is jobb hatás érhető eJ, ha több zöldségfélével vegyítve fogyasztjuk.
Magzatvédő hatás
Közismert, hogy az utóbbi időben a terhességben javasolják a folsav, az ún. magzatvédő vitamin fogyasztását, mivel kiderült, hogy a magas folsav szint a terhesség első három hónapjában jelentősen csökkenti a fejlődési rendellenességek kockázatát. A folsav tabletta formájában is bevihető, de pl. a kelbimbó egyik kiváló természetes forrása e vitaminnak. Ezért a szakemberek azt javasolják, hogy a terhesség alatt végig, de már a tervezett teherbeesés előtt néhány hónappal is fogyasszunk bőségesen kelbimbót és más magas folsav tartalmú növényt (brokkolit, spenótot, babot, kukoricát, borsót, lencsét).
Népgyógyászati hatás
A kelbimbó népgyógyászati felhasználásai között a cukorbaj ellenes, növekedést elősegítő és étvágygerjesztő hatások szerepelnek. Ugyanakkor ezeket a hatásokat mindezidáig a tudományos vizsgálatokban nem sikerült igazolni.
Dr. Gáspár Róbert
