My Instagram

Karalábé

Ha vannak igazán jellegzetes hazai zöldségeink, akkor közülük az egyik minden bizonnyal a karalábé. Leginkább főzeléknek vagy leveszöldségnek szoktuk használni, pedig számos, más ízletes étel készíthető belőle, sőt, nyersen is igen finom.

A karalábéról az első írásos emlékek Plíniusztól származnak, aki a Kr. u. 1. században írt munkájában megemlíti a pompeji káposztát, amelynek vastag a volt a torzsája. Ez lehetett a ma ismert karalábé őse. Érdekes, hogy Plíniusz egy másik növényről is ír, melyet „korintusi fehér répa" néven említ, egyesek szerint ez is a karalábé elődjének tekinthető. Egy biztos: 2000 évvel ezelőtt a káposztával együtt már termeltek karalábéféléket is. A rómaiaknál íródott első receptgyűjteményben szintén megtalálható a növény, mint az ételek egyik lehetséges alapanyaga. Kr. u. 9. században Nagy Károly elrendelte, hogy az uralma alatt álló területeken mindenhol termeszszenek karalábét. így Nyugat-Európa jelentős részén ismertté vált ez a zöldségféle.

A karalábé a 17. századra jutott el Észak-Indiába, és szinte azonnal alapélelmiszerré vált. A kivándorlók elvitték Amerikába, de ott nem szerették meg, csupán a déli részeken fogyasztották, de ott sem tömegesen. Jelenleg nagyon fontos élelmezési szerepet tölt be Afrikában és Kínában.
Magyarországon még az 1950-es években is jelentős karalábétermesztés folyt, azonban a 90-es évek közepére ez mintegy tizedére zsugorodott. Ennek legfőbb oka, hogy e zöldség művelése nehezen gépesíthető, emiatt rengeteg kézi erőt igényel, és ebből eredően költséges. Ennek ellenére továbbra is kedvelt, hiszen rendkívül értékes tápanyagokat, vitaminokat tartalmaz, ráadásul könnyen tárolható, nem romlik. Tekintettel arra, hogy a fejlett világban nem fogyasztják rendszeresen, így az egészségre gyakorolt hatásainak kutatása sem volt idáig igazán komoly. Szulforafán tartalma révén rákellenes hatása beigazolódott, de egyéb hatóanyagai alapján ennél jóval többre lehet képes.

Daganatellenes hatás

A karalábé egy speciális izotiocianát vegyületet, a szulforafánt tartalmazza, mely egyébként más káposztafélékben is megtalálható. Erről a vegyületről több kísérletben is kimutatták, hogy képes gátolni a rákos sejtek növekedését és osztódását, valamint védelmet nyújt olyan káros anyagokkal szemben, mint a dohányfüstből vagy más égéstermékből származó és bizonyítottan rákkeltő benzpirének. Emlő- karcinómás sejtekben igazolták, hogy a szulforafán képes bénítani a sejtek gyarapodását. Prosztatarákos sejtek esetén a vegyület felgyorsítja a tumorsejtek programozott sejthalál (apoptózis) folyamatát, ezáltal elpusztítva azokat. Ugyanígy hatásosnak találták vastagbél daganatos sejteken is. Olyan vizsgálatokban pedig, melyekben mutációt okozó káros anyagokkal kezeltek sejteket, a karalábéból nyert kivonat képes volt védelmet nyújtani az ártalommal szemben. Az is kiderült, hogy ez a hatása főzéssel töredékére csökken. Mindez azt mutatja, hogy a karalábé rendszeres fogyasztása jelentősen növelheti a szervezetünk rák elleni védelmét, főleg, ha nyersen fogyasztjuk a zöldséget. Ugyanakkor senki ne gondolja azt a fenti eredmények kapcsán, hogy a karalábé csodaszer, hiszen az élő szervezetben kialakuló daganat és egy rákos sejt- \ enyészet xeagá\ása valamint'hozzáférhetősége az egyes hatóanyagok tekintetében erősen különbözhet. Egy azonban biztos: a karalábéval nagyobb eséllyeLveszzük fel a harcot a daganatos betegségek elleni küzdelemben.

Népgyógyászati felsználás

A karalábét a népgyógyászatban gyulladásos betegségekre, sebgyógyulás gyorsítására, légúti megbetegedésekre, valamint „vértisztítónak" javasolják. Ezek a hatások tudományos módszerekkel egyelőre még nem bizonyítottak.



Dr. Gáspár Róbert