Spenót
A spenót valószínűleg Perzsiában, a mai Irán területén őshonos. A növénynek nincs szanszkrit neve, tehát Hegrégebbi időkben valószínűleg nem volt jelentősége. A Médó-Perzsa Birodalomban már ismerték, azonban a görögök és rómaiak számára teljesen ismeretlen volt. Termesztése valószínűleg a Római Birodalom bukása után teljesedett ki. A spenótról szóló első írásos feljegyzés Kr. u. 647-ből származik, amikor egy nepáli irat, Perzsia zöldjeként említi. Mások szerint már Kr. u. 200 körül perzsa feljegyzésekben felbukkan a növény neve.
A 10. századból írásos feljegyzések vannak arról, hogy a mediterrán vidékeken az arabok ekkor már orvosi célra is használták. A mórok az 1100-as években elvitték Spanyolországba, ahol a „leveles zöldségek kapitánya" címet adományozták neki. A 14. századra az európai szerzetesrendek kolostoraiban már elterjedt növénynek számított, 1390-ben egy angol szakácskönyv receptet is közölt vele, és az is biztos, hogy II. Richárd királynak készítettek spenótos ételeket. A 15. századra Franciaország déli részén közkedveltté vált, több ide utazó számolt be spenótos élményeiről. Anatóliában ezidőtájt már hússal és fokhagymás joghurttal tálalták, Velencében pedig hallal, rizzsel készültek spenótos tálak.
A spenót eljutott Amerikába is, de pontos idejét nem lehet tudni. Feltételezések szerint valamikor az 1800-as évek eleje-közepe táján érkezhetett meg az Újvilágba, és elég hamar népszerű lett. Végül egy amerikai rajzfilm, Popeye, a tengerész története sugallta először azt, hogy a spenóttól erőssé válhat bárki. Bár ez ebben a formában nem teljesen igaz, mégis számos jótékony hatást gyakorol az emberi szervezetre a spenót fogyasztása. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a spenótban igen magas az oxálsav mennyisége, ami egyrészt hajlamosíthat a vesekőképződésre, másrészt csökkentheti a magnézium, vas és kalcium ionok felszívódását. Egészséges emberben mindez semmilyen problémát nem okoz, azonban ha valakinek már volt veseköve, vagy a fent említett ionok csökkent szintje többször előfordult, akkor ajánlatos kerülni a növény fogyasztását.
Antioxidáns hatás
A spenót, mint általában az erősen zöld levelű növények, igen gazdag a szabad gyökök megkötésére képes antioxidáns vegyületekben. A növény fő antioxidánsa az A-vitamin és rokon vegyületei (pl. lutein, zeaxan- tin). Ezek a hasznos anyagok igen jól szívódnak fel a spenótból, az antioxidáns képesség növekedése jól mérhető a vérplazmában. Ha pedig a spenótot paradicsommal kombináljuk, akkor a hatás még erősebb, ugyanis a spenót önmagában csökkenti a szervezet lutein szintjét, míg a paradicsomos kombináció kifejezetten növeli. A jelenség azért rendkívül érdekes, mivel a spenót lutein tartalma igen magas, de ezek szerint paradicsom nélkül mégsem tud rendesen felszívódni. A két zöldségféle együttes fogyasztása megnöveli a DNS molekula (örökítő anyag) oxidatív károsodásokkal szembeni védelmét is, ami különösen jól mérhető az immunvédelmet ellátó limfocitákban (fehérvérsejtek egy csoportja). Azt is feltételezik, hogy ezért a hatásért olyan hatóanyagok felelősek, melyeket eddig még nem sikerült azonosítani a spenótból. Valószínűsíthető, hogy ezek a hatások többek közt szerepet játszhatnak abban, hogy a spenót rendszeres fogyasztása jó eséllyel csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedések gyakoriságát.
Daganatellenes hatás
A spenótból a közelmúltban olyan anyagokat (glükolipideket) sikerült elválasztani, amelyek tumorteszteken (gyomor, bőr, prosztata) igen kifejezetten gátolták egyes rákos sejtek osztódását és növekedését. Emellett a növény gazdag fitoösztrogénekben,
melyek növényi eredetű női nemi hormon hatású vegyületek. Ezek az anyagok szintén hatásosak lehetnek prosztata tumorokban. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a vizsgálatok során olyan koncentrációban adták a kivonatokat, amit normális étkezés során lehetetlen elérni. így azt nem lehet várni, hogy a spenóttól elmúljon a daganat. Azonban nagyon valószínű, hogy rendszeres fogyasztása csökkentheti a fent említett rákféleségek kialakulásának kockázatát.
Cukorbetegség elleni hatás
Azok az ételek, amelyek után a vércukor mennyisége csak lassan és kismértékben növekszik, alkalmasak a cukorbetegség (diabétesz) megelőzésére és kezelésére. A spenót ezek közé tartozik. Ráadásul azt is sikerült igazolni, hogy ha bármilyen ételt spenóttal dúsítunk, keverünk, tovább marad meg a jóllakottság érzése, mint nélküle. Minél több az étel spenóttartalma, annál később jelentkezik az éhség. E két tulajdonsága révén nemcsak a betegeknek ajánlott, hanem mindazoknak, akik szeretnék elkerülni a cukorbajt.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a spenótot idegnyugtatónak, gyerekkori idegesség ellen, vérnyomás problémákra, vérzékenységre, túlzott menstruációs vérzésre, valamint fáradtságra javasolják. Annak ellenére, hogy ezek közül némelyik ajánlás logikusnak és megalapozottnak tűnik, a vizsgálatok mindezidáig nem tudták őket megerősíteni.
Dr. Gáspár Róbert
