Sárgarépa

A répa az egyik legismertebb zöldségfélénk, nyersen ritkábban, azonban levesekben és főtt ételekben annál gyakrabban fogyasztjuk. Valószínű, sokan átestünk gyerekkorunkban azon az ösztönző „macerán", miszerint együnk sok sárgarépát, hogy tudjunk majd fütyülni.

A sárgarépa történetéről igen sok tény ismert. Ezek szerint a növényt a mai Afganisztán területén már ismerték úgy 5000 évvel ezelőtt. Ezek a répák többféle színűek voltak (fehér, bíbor, vörös, zöld és fekete), de a mai narancssárga színűt még valószínűleg nem ismerték. Az egyiptomiak is szerették a sárgarépát, a fennmaradt templomaik rajzain hatalmas példányok fedezhetőek fel. Magját a fáraók sírjában is megtalálták. Nabukodonozor, babiloni király nagyapja, Merodak Baladan király kertjében is fellelhető volt a répa a Kr. e. 8. században, azonban elképzelhető, hogy nemcsak répa, hanem petrezselyemgyökér is volt ott, mivel a kettő szétválasztása nem volt egészen világos ebben a korszakban.

A sárgarépát a görögök és a rómaiak is jól ismerték. A görögök csak gyógyítási céllal alkalmazták, mivel csupán a vad sárgarépát termesztették, és nem sikerült nekik jó ízű, szép színű zöldséget nemesíteni. Hippokratész, a nagy görög orvos, aki óriási hangsúlyt fektetett az egészséges táplálkozásra, azt javasolta, hogy más zöldségfélékkel együtt forrázzák le a sárgarépát, tálaljanak hozzá halat vagy bárányhúst, és öntsék le olajjal. A rómaiaknál már sikerült megoldani a megfelelő termesztést és nemesítést, így aztán Galenusz, az egyik legnagyobb római orvos-gyógyszerész már azt állíthatta, hogy a termesztett sárgarépa sokkal alkalmasabb az emberi fogyasztásra, mint a vadon termő. A rómaiak gyakran ették nyersen a répát olajjal, ecettel és sóval ízesítve, vagy megfőzték, és köménnyel gazdagították. Caligula, az őrült római császár egy alkalommal állítólag az egész szenátust répa vacsorával lepte meg, mivel azt gondolta, hogy a répa akkoriban feltételezett nemi vágy serkentő hatása majd jó hangulatba hozza az embereket. Arról nem tudni, milyen kedélyállapotban végződött az alkalom... A Római Birodalom hódításai révén sok helyen megismerték és megkedvelték a sárgarépát, de továbbra is botanikai gondot okozott a répa és a petrezselyemgyökér megkülönböztetése. Aténeusz, a Kr. u. 3. században élt egyiptomi tudós úgy gondolta, hogy a kettő ugyanaz, míg mások ezt vitatták. A dolgokat egyébként Linné, a nagy botanikus tette helyre jóval később a 18. században.

Kr. u. 900 körül Afganisztánban és Pakisztánban rendkívül sok répát fogyasztottak, és ekkor már a sárga és a bíbor színű variánsok voltak ismertek. Az arab kereskedők széthordták a répamagot Ázsiában, Afrikában és Európában. A12. századi mór hódítások tették ismertté a répát Spanyolországban, a 13. századra pedig már Németországban és Franciaországban is termesztik, de Kínába is ekkor jut el, valószínűleg Perzsián keresztül. A 14. századra Angliában és Írországban is jól ismerik. A 16. században európai hajósok valamint egy mexikói hajós elviszi Észak- és Közép-Amerikába, így eljut a tengerentúlra is.

A 17. századra a sárgarépának három színváltozata alakult ki a termesztés folyamán: sárga, vörös és sötétarany. Ebben az időben elsősorban a főtt marha mellé adták köretnek, illetve a gyógyászatban, mint vizelethajtót és havi vérzés elősegítő szert alkalmazták. Állatoknak is adták takarmánynak, és ekkor fedezték fel, hogy a sárgarépával etetett tehénnek keserű lesz a teje.

A ma ismert narancssárga színű sárgarépa a 18. században Hollandiában jelent meg először. A ma ismert összes sárgarépánk az akkoriban kifejlesztett négy narancsszínű fajtából ered. A répa színét a benne lévő karotin adja, ami rendkívül értékes és hasznos a szervezet számára. Ennek a századnak a végén jutott el a növény Ausztráliába, ott tehát már csak ebben a színben ismerhették meg.

A 19. században az A-vitamin felfedezése után a sárgarépa tekintélye igencsak megnőtt, és nagyjelentőségűvé vált a farkasvakság egyszerű és hatékony kezelésében. A világháborúk idején a répa szinte alapélelmiszerré vált, bőséges tartalomanyagai révén viszonylag jó táplálást biztosított az ínséges időkben. A mai orvostudomány szintén javasolja a répa bőséges, napi fogyasztását, hiszen gyógyhatásairól egyre több bizonyíték lát napvilágot. Igen magas az A-vitamin tartalma, amelynek azonban csak kb. a fele hasznosul a szervezetben, de ez is bőségesen elegendő ahhoz, hogy a szükségletet fedezze. Ugyanakkor a benne lévő luteinnek mintegy 65 %-a szívódik fel. Érdekesség, hogy Japánban, Kínában és az Egyesült Államokban újra „divatba" jött a sárgarépa régi, sárga és vörös fajtáinak fogyasztása is.

Antioxidáns hatás

A sárgarépában sok fenolos vegyület, illetve A-vitamin és A-vitamin előanyag található, melyek jó hatékonysággal kötik meg a szervezetben keletkező, káros hatású szabad gyököket. Különösen előnyös ez a hatás a dohányosoknál, akiknél kimutatták, hogy a sárgarépa fogyasztását követően a rossz koleszterinből keletkező szabad gyök mennyiség jelentősen csökken. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a dohányzás ártalmait ki lehet védeni a répával, csupán azt, hogy egyes károsító folyamatok valamelyest tompíthatóak. A legjobb megoldás egyértelműen a dohányzással való teljes szakításban rejlik.

Daganatgátló hatás

A sárgarépa kivonata daganatos sejteken képes fokozni egyes rákellenes gyógyszerek hatását azáltal, hogy fokozza ezen szereknek az örökítő anyagban (DNS) véghezvitt hatásait, így a rákos sejtek nem tudnak megfelelően osztódni. Felmérésekből pedig az is kiderült, hogy a répa fogyasztásának valószínűleg rákmegelőző hatása van. Nőkben kimutatták, hogy azok, akik hetente kettőnél többször esznek répát, kisebb eséllyel kapnak mellrákot, mint akik csak ritkán vagy egyáltalán nem fogyasztják ezt a zöldségfélét. A tüdőrákkal kapcsolatban pedig igazolták, hogy a répát fogyasztó dohányosoknak háromszor kisebb az esélyük a betegségre, mint a répát nem evő társaiknak. Ugyanakkor a nem dohányzóknál a répafogyasztásnak nincs ilyen előnye.

Immunrednszeri hatás

Korábban feltételezték, hogy a karotenoidok képesek fokozni az immunrendszer aktivitását, és ezáltal a betegségekkel szembeni védelmet. Mivel a sárgarépa igen gazdag ebben a vegyületcsaládban, így alkalmas arra, hogy az emberi szervezet immunrendszerére gyakorolt hatását vizsgálják rajta keresztül. Kimutatták, hogy két héten át napi 330 ml répáié elfogyasztása jelentősen és gyorsan növeli a karotenoidok mennyiségét a vérben, míg az immunválasz fokozásra majdnem két hetet kellett várni. Mindez azt jelenti, hogy a répa immunerősítő hatását csak akkor tudjuk élvezni, ha rendszeresen fogyasztjuk, hiszen néhány napos evést követően még nem kimutatható a hatása.

Emésztési betegségekre gyakorolt hatás

Talán a legközismertebb a répa gyógyászati felhasználásával kapcsolatban, hogy hányás, hasmenés, illetve székrekedés ellen is lehet alkalmazni.
A hasmenés elleni hatásában egyrészt rosttartalma játssza a főszerepet, mely segít a normális székletformálásban, másrészt pedig meg kell említeni a benne lévő rövid láncú szénhidrátokat, amelyek abban segítenek, hogy a hasmenést okozó baktériumok ne tudjanak megtapadni a bélrendszer falán, ezáltal csökkentik a tüneteket. Nagy előnye még a sárgarépának a hasmenésben, hogy nem fokozza a vastagbél mozgását, így nem fokozza az egyébként is felgyorsult bélműködést. Ez nem mondható el minden zöldségféléről. Különösen hatékony a hasmenés elleni hatása, ha rizzsel is kombináljuk. Kimutatták, hogy a réparizs elegy sokkal jobban alkalmazható ilyen esetben, mint a mesterségesen előállított különféle rehidráló oldatok.

Székrekedésben szintén a répa rostanyagaié a főszerep. A napi széklet mennyiség akár 50%-kal is növelhető rendszeres répaevéssel. Ez a hatás rendkívüli jelentőséggel bír az egyébként rostszegény táplálkozásunk által okozott emésztési bajok és következményeik kezelésében.

Koleszterincsökkentő hatás

A helytelen táplálkozás és egyéb tényezők miatt egyre több embernek magas a koleszterinszintje. A sárgarépa segíthet ezt orvosolni. A vizsgálatok szerint reggelente 200 gramm nyers répa elfogyasztása 3 hét alatt 11%-kal csökkenti a vér koleszterinszintjét, emellett fokozódik az epe- és a székletürítés is. Mindez azt jelenti, hogy a koleszterin csökkentés talán legolcsóbb módja a napi 20 dkg sárgarépa elrágása reggeli közben.

Izomfájdalom-csökkentő hatás

Sok embert gyötör az izomfájdalom, mely lehetetlenné teszi az alvást, kimerítő és nagyon sokszor hangulati romlást is okoz. Kimutatták, hogy azok, akik nyers vegetáriánus koszton vannak, ritkábban panaszkodnak ilyen tünetekre. Egy vizsgálat szerint az izomfájdalmakban szenvedők 2 hónapig tartó, répát is tartalmazó nyers kosztos periódus után, jelentős javulást mutattak mind a fájdalom, mind pedig a végtagok hajlíthatósága és mozgathatósága tekintetében. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a zömében nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztása sokat segíthet a krónikus izomfájdalomban szenvedőknek.


Vércukorszintre gyakorolt hatás 

A cukorbetegségben az egyik legnagyobb kérdés a betegek számára, hogy az általuk elfogyasztott étel vajon milyen mértékben emeli a vércukorszintet. A másik fontos tényező, hogy szeretnének jól lakni, és nem éhesek lenni. Úgy tűnik, a sárgarépa segíthet ezen a gondon, ugyanis kimutatták, hogy minél több répát eszünk, annál magasabb lesz a karotenoidok mennyisége a vérben, és annál inkább csökken a vércukor mennyisége. Ráadásul a jóllakottsági érzésünk is növekedni fog. Ehhez kb. 200 g nyers vagy főtt sárgarépára van szükségünk.

A-vitamin forrás

Hazánkban általában nem okoz gondot az A-vitamin hiány, melynek súlyos hiánytünete a szürkületi vagy farkasvakság, amikor a beteg alkonyatkor gyakorlatilag nem lát semmit. De a vitamin enyhébb hiánya is problémákat okozhat pl. az éjszakai vezetésben. A szoptatós anyáknak nagyobb az A-vitamin igényük, mint egy átlag felnőttnek, ha elmarad a megfelelő bevitel, akkor mind az anyában, mind pedig a csecsemőben hiánytünetek léphetnek fel. A hiány kivédésének nagyon egyszerű módja a sárgarépa fogyasztása, napi 50-100 g elegendő belőle az A-vitamin megfelelő mennyiségének bevitelére.

Népgyógyászati felhasználás

A népgyógyászatban a sárgarépát vizelethajtóként, vesebajra, szélhajtásra, köhögésre, sárgaságra, menstruációs zavarokra, valamint gyomorfekélyre javasolják. A fenti hatások tudományos módszerekkel azonban nem bizonyítottak.




Dr. Gáspár Róbert