Spárga
A növény valószínűleg Európában és Ázsiában is őshonos, ugyanakkor már az amerikai indiánok Amerika felfedezése előtt is használták. A mediterrán vidékeken több mint 2000 évvel ezelőtt kiterjedt művelést folytattak. Az egyiptomi papiruszok megemlítik a spárgát. Az ókori görögök nemcsak ízéért, hanem feltételezett gyógyhatásaiért is fogyasztották. A Római Birodalomban olyan nagy becsben volt, hogy a Kr. e. 200-ban már írott anyag is rendelkezésre állt a spárga termesztésére vonatkozólag, és fagyasztva tárolták, hogy az uralkodók egész évben ehessék. A Kr. u. 1. századból fennmaradt emlékek szerint a Tiberius-folyó partvidékén betakarított termés egy részét gyors lovas harci kocsikkal és sebes lábú futárokkal az Alpok hóhatár feletti részeibe vitették, ahol fél évig raktározták, majd pedig ünnepi alkalmakra visszahozták a császárok asztalára. Augustus császár idejében pedig a gyorsaságra az a mondás keletkezett, hogy „gyorsabb, mint ahogy a spárga megfő". Az ókor későbbi időszakában Szíriában és Spanyolországban is termesztették.
A 16. századra a spárga meghódította Franciaországot és Angliát. Az első telepesek innen vittek magukkal Amerikába is. 16. Lajos francia uralkodó annyira megszerette, hogy külön melegházat csináltatott annak érdekében, hogy egész évben ehesse. Ebben az időszakban a „Zöldségek Királya" néven emlegették.
A spárga végül nemzetközi étellé nőtte ki magát, mivel könnyen termeszthető (homokos, szikes talajt szereti), különleges ízű, és nagyon sokféle változatban fordul elő.
Fontos megemlíteni, hogy a spárga allergiát okozhat, de elsősorban azoknak, akik a termesztésével foglakoznak. Másik kellemetlenség a növénynyel kapcsolatban, hogy fogyasztása után számos esetben (az emberek kb. 40%-nál) a vizelet kellemetlen szagúvá válik. Egyes vélemények szerint ez azért van, mert vannak olyan személyek, akikben a spárgából egy szagos vegyület keletkezik, ami a vizeletben választódik ki, míg másoknál ez nem jön létre. Más vélemények szerint mindenkiben keletkezik ez az anyag, de nem mindenki érzi a szagát. Mindkét magyarázat igaz lehet, és mindkét esetben az eltérő genetikai tulajdonságok állhatnak a jelenség hátterében. Ugyanakkor a mai napig úgy tartják, hogy a spárga vizelethajtó hatású, de ezt még vizsgálatokban nem sikerült igazolni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a spárga gyógyhatásait meglehetősen kevés alkalommal tűzték ki célul a szakemberek.
Emésztőrendszeri hatás
A spárgában olyan szénhidrátok találhatóak, melyek elősegítik az egészséges bélflóra kialakulását és fennmaradását. Az emberi szervezetben számos baktérium él, melyek össztömege egy átlagos, 70 kg testsúlyú személyben közel 1,5 kg-ot tesz ki! Ezeknek a baktériumoknak fontos szerepük van az egészséges emésztésben, de hatással vannak egyes gyógyszerek felszívódására és kiürülésére is. Ha egyensúlyuk felborul, akkor a kórokozó baktériumok kerülnek túlsúlyba, melynek eredményeként rossz emésztés és súlyos hasmenés léphet fel. A spárga egyes rövid láncú szénhidrátjait az eddigi vizsgálatok szerint csak a jótékony hatású bélbaktériumok tudják hasznosítani, ezáltal is elnyomva a kórokozó törzseket. így a spárga fogyasztása hozzájárulhat a bélrendszer egészségének fenntartásához.
Meg kell említeni azt is, hogy a növény igen gazdag mikro- és nyomelemekben, ezért számos hiánytünetet is orvosolni lehet vele. Kiemelkedő vas, cink, mangán és szelén tartalma, ráadásul sótartalma alacsony.
Tumorellenes hatás
A spárgában találtak olyan vegyületeket, melyek sejtölő hatással bírnak. Emberi leukémiás fehérvérsejteken kimutatták, hogy a spárga kivonata képes volt elpusztítani e kóros képződményeket, és az örökítő anyagukra (DNS) kifejtett károsító hatása visszafordíthatatlan volt. Mindez azt sugallja, hogy a spárga fogyasztása alkalmas
lehet egyes daganatok megelőzésére és esetleg kezelésére is.
Adaptációs hatás
A szervezetünk állandó adaptációs (alkalmazkodási) kényszernek van alávetve, amely sok esetben erős stressz forrásként és megbetegítő tényezőként szerepel. Minél köny- nyebben alkalmazkodunk a minket ért változásokhoz, minél könnyebben vesszük az akadályokat, annál kisebb a kockázata az egészségünk megromlásának. Vizsgálatokban igazolták, hogy a spárga kivonata jelentősen csökkenti a szervezet stressz reakcióját, így megkönnyíti az adaptációt. Gyógyszeres (cisplatin, tumorellenes szer okozta) bélártalom esetén pedig képes volt helyreállítani a normál bélműködést. A hatás pontos mechanizmusa egyelőre még nem ismert, de a vizsgálati eredmények stresszel terhes korunk számára így is biztatóak.
Népgyógyászati felhasználás
A népgyógyászatban a spárgát a vesebetegségekben, reumatikus problémákban, köszvényben, és bőrgyógyászati betegségekben ajánlják. Ezek a hatások azonban tudományos vizsgálatokban nem igazoltak.
Dr. Gáspár Róbert
